|
A Legacy kombi alapján készített Outback széles skálán
kínálja a négykeréken lebonyolítható utazás élményét. A kiinduló modellhez
viszonyított 5 cm-es hasmagasság-emeléssel ugyanis minden olyan akadály fölött
átsiklik a Subaru, mely nem haladja meg a kerekek és a karosszéria legalsó
pontja közötti 20 cm-nyi szintkülönbséget. Ezáltal olyan „terepviszonyok”
között is megállja a helyét, ahová más esetben csak valamilyen SUV utasaként
juthatnánk. Noha az Outback nem kimondottan terepjáró, a Subaruk legendás, első
és hátsó tengelyek között állandóan fennálló, szimmetrikus összkerékhajtása
igen komoly segítséget nyújt, ha havas, sáros, vagy laza talajon kell
áthaladnunk. A tapadás garantált.
Ugyanakkor az autó fő profilja mégsem a sárdagasztás: erről
árulkodnak a 17 collos alufelnik, és a mindenféle műanyag védőburkolattól
mentes, nagy, fényezett felületek a kocsi oldalán. Viszont a külső – pont a
bumfordi védőelemek mellőzése folytán – oly sokat megőrzött a kiinduló modell
eleganciájából, hogy még egy színházi előadásra érkezve sem kell
kompromisszumokat kötni a megjelenés terén. Az Outback tehát egy igen jó
átmenet a hétköznapi, középkategóriás luxusautó és az SUV-k között. A különbség
pusztán annyi, hogy a hivalkodóan magasra épített szabadidő-autók
terepképességeit jelen esetben egy ízléses, utcai autó köntösébe bújtatva
kapjuk.
 |
Az Outback formailag alig különbözik a Legacy-tól, emelt hasmagasságán azonban már messziről látszik, hogy nem egy mezei kombi, hanem egy kisbb SUV rejtőzik benne
|
Az identitászavart tovább fokozzák az országúton mutatott
menettulajdonságok – különös tekintettel a kanyarvételre. E képesség
megtapasztalása ugyanis mind a terepjáró, mind pedig a luxusautó képét hamar
elhomályosítja emlékeinkben, s már csak a rali-világbajnokságokon elért
Subaru-eredmények elevenednek fel, amint a szimmetrikus 4WD hajtás játszi
könnyedéggel ringatja kanyarból-kanyarba az Outbackot. Persze a kanyarvételi
kvalitások elérésében az alacsony súlypontú Boxer-motorra is komoly szerep
hárul, hiszen az autó elejének súlypontja meghatározó a kocsi egészének
viselkedése szempontjából. Ám, hogy a Subaru nevéhez fűződő Boxer-motorok, és
ezzel a jó kanyarstabilitás hagyománya ne törjék meg, ugyanakkor versenyképes
alternatívával csalogathassák az alacsony fogyasztást kereső vásárlókat,
radikális döntésre szánta el magát a vállalat. Mégpedig arra, hogy a világon mindezidáig
egyedüliként a Diesel-ciklusú erőforrás hengersorait rendezték egymással
180°-ot bezáró helyzetbe.
 |
| A belső tér ugyanaz, mint amit a másik modellnél már láthattunk. Az ergonómia a Subaru-tól már megszokott, semmi felesleges sallang, formailag egyszerű, mint a japán kard |
|
A kétliteres egységnek már a hangjából is kiderül, hogy némi
turpisság lapul a motorháztető alatt, ugyanis a 4-hengeres Boxer-motor
dízelként is tökéletesen hozza a sorosokhoz képesti eltérést. Adatairól nagy
vonalakban annyit, hogy 150 lóerős teljesítményét 3600-as percenkénti
fordulatszámon adja le, míg maximális, 350 Nm-es forgatónyomatékát az 1800-tól
2400-ig terjedő tartományban használhatjuk ki. Vagyis a motort nyomatékcsúcson
járatva 89,72 és 119,63 lóerő közötti teljesítményt ereszthetünk szabadjára, ha
padlóig nyomjuk a gázpedált. Vezetés közben azt érezni, hogy a motorhangolók
nem is akarnak kiengedni bennünket ebből a fordulatszámszeletből, legalábbis
lefelé nem.
Tudniillik ha hosszas gurulgatás után valami üdítőre vágyunk, vagy
egy azonnali gyorsításra sarkalló szituációt hoz a városi forgalom, akkor a
következő metódust kell végrehajtanunk. Első lépés: mivel a fejünk magasabban
van, mint a lábunk, először fejben végezzük el a nagy gyorsítást megelőző
logikai műveletsort, melynek keretében megbizonyosodunk arról, vajon eléri-e a
főtengely fordulatszáma legalább a percenkénti 1600..1700-as értéket. Második
lépés: ha az agyi munkát elvégeztük és fejünkben az „Igen, a fordulatszámunk
nagyobb, vagy egyenlő 1600..1700-zal.” megfogalmazású, kedvező válasz születik,
akkor kap feladatot csak lábunk, mely innentől a gázpedál végpozíciójának
mielőbbi eléréséért felelős. Ha viszont motorunk nem a fent említett, nagy
gyorsítások kivitelezéséhez szükséges, minimális körfrekvenciával dolgozik,
teljesen értelmetlen nagy vehemenciát várni tőle, mert a gázpedál
lepadlózásával pusztán egy szenvedését rángatással jelző egységgel találjuk
szembe magunkat. Ezért ha a fenti logikai műveletsor a „Nem, sajnos a
fordulatszám túl alacsony.” megállapítással zárul, akkor a lábmunka helyett
újabb agyi feladatok következnek, ám ezek már a „Most milyen egyéb megoldások
jelenthetnek kiutat az adott szituációból?” kérdés megválaszolására irányulnak.
 |
Az Outback nem kizárólag a sárral bírkózik meg, a meredekebb dombokat is képes piallanatok alatt megmászni. Jó társa ebben a Subaru szimmetrikus összkerék-hajtási rendszere és a boxer dízel, amelynek nemcsak ereje van, de elég környezettudatos is
|
Alapvetően azért nem rossz a motor erőleadása, mert amikor
megindul, igen meggyőzően rántja magával a kasztnit, csak nem szabad alacsony
fordulatokkal túlerőltetni. Ugyanakkor, ha már talpunk alatt az erő, egy idő
után akkor is fordulatszámkorlátba ütközünk, de ez már felül, 3600 1/perc után
jelentkezik. Itt pusztán a teljesítmény esésével kell számolnunk, ami viszont
már senkinek sem róható fel hibaként. Igaz, hogy akadnak olyan gázolajjal
táplálkozó motorok, melyek 4000 környékén is még el-elpörögnek, de azt sajnos
tudomásul kell venni, hogy a Diesel-motorokban lejátszódó égésfolyamat
sebessége nagyjából állandónak tekinthető, ami viszont azt jelenti, hogy
bizonyos fordulatszám fölé nem mehetnek a konstruktőrök úgy, mint a levegő perdítésével
gyorsuló égést produkáló benzinesek fejlesztésénél. Így a Subaru Outbackban kb.
1800-as szélességű az a tartomány, amely jó erőnléttel ruházza fel az
útviszonyok széles tárházában dicséretesen helytálló, japán középkategóriást.
Tehát a váltónak nem csak akkor akad dolga, mikor valaki álló helyzetből a 9,7 másodperces sprintidőt alapul véve indul a 100 km/h felé. Ezért is furcsa, hogy ezúttal nem egy Subaruktól megszokottan pontos váltókarra bízták a fokozatok közti átjárást. Erőszükségletével nincs gond, abban hozza az elvárt keménységet és határozottságot, ám érdekes módon nem kapunk cserébe rövid váltóutakat. További negatívumok vezetés közben már nem tapasztalhatók, a zajkomfort is már csak a teljesség kedvéért kerül górcső alá. Az ugyanis tökéletesen illeszkedik a jármű külleméhez, mivel zajszint sem hasonlítható egyértelműen a személyautók, vagy a szabadidő-autók orgánumához. Valahol a szélzaj és a gördülési zaj paramétere is a két kategória között tanyázik, bár 110 és 150 km/h között szinte semmi különbséget nem mutat, így viszont messze alatta marad a zavarónak nevezhető szintnek.
 |
A négyhengeres, tizehatszelepes dízel boxer elég mélyre került, ezzel a kanyarstabilitás ebben a modellben is garantált, ahogy a többi Subaru modellben. A 150 lóerős dízel 350 Nm-es maximális nyomatéka páratlan takarékossággal párosul
|
|
Noha kritizálni igazán nincs miért, az autó beltere még egy sarkalatos pont lehet a vásárlók körében. Ugyanis nem annyira hi-tech, ahogyan azt egy mai, „minden jóval” felszerelt középkategóriástól várjuk, viszont már nem is a keményvonalas Subaru hangulat. Aki most találkozik először a márkával szokatlannak találhatja majd a célszerűség eme magas fokát a letisztult és már-már túlegyszerűsítettnek ható enteriőrt szemlélve. Viszont aki pont a megszokott subarusan egyértelmű leegyszerűsítést keresi, már csak nyomokban lelhet az eredeti karakterre. Díszítésekből nincs hiány, ráadásul az alumínium betétek megmunkálását sem nagyolták el, ezért valóban gyönyörködtető elemek veszik körül az elől utazókat. A beltéri anyagok masszivitást és örök életen át tartó szolgálatkészséget sugároznak, ráadásul lötyögésnek, kopogásnak nyoma sincs. A kapcsolók kezelése is a megbízhatóságot sugallja, a hozzájuk társított funkciók határozott erőkifejtéssel aktiválhatók. Ellenben japán technikáról lévén szó szintén furcsának tűnik – noha megbízhatóság tekintetében az idő előre haladtával abszolút előnybe csap majd át –, hogy az egyes funkciók saját gombjaikon keresztül vezérelhetők és központi, mindent uralni vágyó, bonyolult központi panellel egyáltalán nem találkozni. E nemes egyszerűséget már csak az extralista múlja felül, melynek az olyan puccos holmik, mint a tolatóradar, vagy a hátsó utasok külön szellőztetése soha nem is voltak részei.
Ellenben az ESP olyan lehetőséget is tartogat, mely a lejtőn
való elindulásban a hátragurulás megakadályozásával képes segíteni rajtunk,
továbbá a hétköznapi színvonalnak megfelelően elektromos működtetést kapott a
kézifék. Ám, hogy a kényelem se szenvedjen csorbát és a villamos berendezések
száma is kielégítő méreteket öltsön, a deréktámasz motoros mozgatású. További
érdekesség, hogy a hátsó felfüggesztés automatikus szintszabályozás révén
tartja állandó vízszintben az autót, így a szomszédok messziről sosem fogják
megállapítani, vajon csak a legközelebbi bevásárlóközpontig megyünk-e, vagy
netán valamely távoli síparadicsomba tartunk-e éppen, csordultig pakolva az 526
literes csomagteret. Ezt a rendszert a hajdani szeszcsempészek értékelték volna
igazán, akik így majd’ egy évszázad távlatából talán megérdemlik, hogy az
automatikus szintszabályozót – minden hivatalosságot mellőzve – a megsüppedt
farú autójuk miatt kiszemelt, és hosszas üldözések után elkapott „kereskedők”
emlékművének is kinevezzük.
Összességében a Subaru Outback sajátos műszaki
megfogalmazása a 21. századi igényeknek. Az autó egyfelől olyan dolgokat tud,
amit nem várnánk egy 10 millióhoz közeli vételárért kapható jószágtól (pl.:
motoros deréktámasz, szintszabályozás), merthogy a konkurencia nem ad ilyet,
főleg ennyiért! Másfelől a kocsi olyan, ma már alapvetőnek tekinthető eszközök
fontosságával kapcsolatban válik tévedések áldozatává, amik ha nem is
nélkülözhetetlenek, de a kategóriát tekintve teljesen természetesen kezelendők
(pl.: tolatóradar, hátsó szellőzők, külön fogantyú ajtóbehúzáshoz a hátsó
ajtókon). Az Outback műszaki kifinomultsága miatt azonban mégis csak
dicsérhető, így aki a szolgáltatásbeli hiányosságokat elfogadja, ár-érték
arányban biztosan a legjobbat kapja, ráadásul egy igazi egyéniséget – ha úgy
tetszik, az autózás egyik üde színfoltját – tudhatja magáénak. Ráadásul a
környezeti feltételek szinte sosem állják majd útját célba érésének – és ehhez
még az eleganciáról sem kell lemondani.
|
|
Műszaki adatok - Subaru Outback 2.0D Comfort
|
| Erőforrás |
| Lökettérfogat (cm³) |
1998 |
| Hengerek / szelepek száma |
Boxer 4/16 |
| Maximális teljesítmény (LE/ford.) |
150/3600 |
| Maximális nyomaték (Nm/ford.) |
350/1800-2400 |
|
| Menetteljesítmények |
| Gyorsulás (0-100 km/h, mp.) |
9,7 |
| Végsebesség (km/h) |
159 |
|
| Fogyasztás |
| Város (l/100 km) |
7,7 |
| Városon kívül (l/100 km) |
5,6 |
| Vegyes (l/100 km) |
6,4 |
|
| Méretek |
| Hossz./szél./mag. (mm) |
4775/1820/1605 |
| Tengelytáv (mm) |
2745 |
| Csomagtér (liter) |
526/1726 |
| Üzemanyagtank (liter) |
65 |
|
| Ár - Mitsubishi L200 |
| Alapár (forint) + ÁFA |
10 950 000 .- |
|
| Részletes felszereltség- és árlista ide kattintva érhető el. |
|
A TestCar véleménye
A kategória egyik üde színfoltja, társainál technikailag jóval túlmutat, azonban a választható extrák terén ebben az árkategóriában csúnyán alulmarad. Az odáig rendben van, hogy japán, megbízható, és kifogástalan a szerkezet, de azért a kényelemről és a komfortról nem kellene ilyen könnyen lemondani.
Értékelés: 10/7,5 pont
|
|
|