|
A Citroën ezúttal egy különleges próbaautót biztosított
számunkra abból a célból, hogy a márka kompakt egyterűjét annak legtakarékosabb
változatában ismertethessük meg olvasóinkkal. A tesztautó hivatalosan a C4 Picasso
1.6 e-Hdi Exclusive keresztnevek együttesét viseli, melyek közül az utolsó
kettő együttállására nemigen lesz még egy példa a hazánkban forgalomba
helyezett darabok között. De, hogy minden világos legyen, haladjunk szépen
sorjában az elnevezések és a mögöttes tartalmak erdejében.
A C4-et és a Picassót kár is egymástól szétválasztani,
hiszen a hajdani Xsara Picasso megjelenése óta már mindenki jól tudja, hogy a
tágasabb belterű autóit kínálja a híres festő nevével fémjelezve a Citroën. A
modellpaletta megújításával pedig, ahogy a Xsara C4-essé vált, a kompakt
kategóriában szereplő egyterű neve is C4 Picassóra módosult. A már frissítésen
is átesett típus gömbölyded formájával azonnal felismerhető, egyedi
jellemvonásainak köszönhetően pedig semmi mással össze nem téveszthető. Ám
minthogy a küllem az idők során már-már lassan megszokottnak mondható, ráadásul
a tetszés egyébként is a szubjektív megítélés tárgykörébe tartozik, érdemes
inkább azt nézni, mit találunk odabent.
Először is egy hatalmas teret, melyet a távolban végződő
műszerfalborítás, a vékonynak ható oszlopok között húzódó, széles
ablakfelületek és a napellenző felhúzásával – autós mércével – végtelennek tűnő
horizont feletti kilátás miatt nem túlzás rögtön egy üvegcsarnokhoz
hasonlítani. A csarnok látképét pedig egyértelműen a középen lévő, ám jó
áttekinthetőséggel felruházott műszerfal uralja, melynek két szélére
kesztyűtartó került a vezető és az utasok elé.
 |
A műszerfal egyedüli sajátossága abban rejlik – azon túl, hogy az utat pásztázó tekintet számára kissé kieső helyre került –, hogy a szélein található gombok – mint például a napi útszámláló nullázója is – csak nyújtózkodás árán nyomkodhatók. Bizonyos értelemben hasonló helyzettel állunk szemben a kormány esetében is. Itt nem a kormány karimájának kialakítása, vagy elhelyezkedése igényel komoly megszokást – mert az könnyen elérhető és kényelmesen tekerhető –, hanem a fix központba pakolt gombsereg erdejében való kiigazodás jelent kihívásokat. Sajnos, hogy az összkép formája ízléses legyen, valamint, hogy a légzsák számára is maradhasson hely, a gombokat egymáshoz közel, egy több lépcsős ívben nyeli el a központi rész, ráadásul az egyes gombokhoz társított funkció sem a gombok mérete, sem pedig formája alapján nem azonosítható be olyan egyértelműen, hogy a kezelés külön figyelem ráfordítás nélkül lebonyolítható legyen.
 |
Azért kár a csak nagyon hosszú szokás után elsajátíható kialakításért, mert a vezető számára könnyen elérhetővé tett funkciók száma dicséretes. Például nem csak a rádióhangerőt, állomást, vagy a tempomatot lehet karnyújtáson belül állítani, hanem a még műszerfal fényerejét is. A kezelőszervek témakörében még a kétzónás automata klíma vezérlése érdemel némi említést a maga érdekes megoldásával. Az utastér klimatizálásáról ugyanis nagyon szép panelek gondoskodnak, melyek kezelés szempontjából rendkívül egyértelmű helyen találhatók: konkrétan az utastér két szélén, a szélső szellőzőrostélyok alatt. Így a légbefúvókhoz tekintve sárgán megvilágított LCD-n követhető nyomon mind az adott oldalra beállított hőmérséklet, mind a befúvás helye, mind pedig a klímára vonatkozó összes többi információ. Ez még szép is volna, gondot inkább maga a kezelés okoz. Egyrészt azért, mert a szellőztetés mikéntjét befolyásoló gombokat is a panel köré zsúfolták – így sajnos nem került túl kézközeli helyre az irányítás –, másrészt az sem tesz jót, hogy a gombok igen aprócskára sikeredtek. Ezek után már csak a hab a tortán, hogy amennyiben egyedül utazunk, és a túloldali hőmérsékleten szeretnénk változtatni, azt ugyanis csak áthajlásos nyújtózkodással tehetjük. Viszont, ha túljutottunk a kötelező beállításokon, tényleg már csak annyi dolgunk marad, hogy élvezzük az utazást. Az utazás ugyanis már-már fejedelminek mondható a puha, finomtapintású burkolati anyagok, az igényes kidolgozású betétek a precíz illesztések és a kellemes kárpitozású ülések alkotta környezetben. A kényelemről a hátsó sorban utazók esetében sem feledkeztek el, tudniillik a C4 Picasso hátul is külön-külön dönthető és tologatható üléseket kapott, így a térérzeten túl a hosszú utazások komfortja is maximális.
Az autó beazonosítását a rendszer lelkét jelölő, „e-Hdi”
felirat pontosítja tovább, melynek alapját a már jól ismert, 1,6 literes
lökettérfogattal rendelkező, 112 lóerős, gázolajos egység képzi. Ugyanakkor az
előtagul szolgáló „e”-betű már más tészta. A konszern ezzel a formátummal
különbözteti meg mikro-hibridjeit a szimplán hagyományos Diesel-motorral
szerelt autóitól. Mivel azonban a Toyota Prius megjelenése óta már szinte
mindenki tudja, mit jelent, ha egy autót hibridüzeműnek neveznek, érdemes talán
tisztába tenni a hibridség fokának megkülönböztetésére született kifejezéseket.
 |
Utcai nyelven hibridnek neveznek minden olyan autót, amelyet
belsőégésű motoron kívül villanymotor is hajt – ám ez a fajta definíció
önmagában még nem túl pontos. A szakzsargonban ugyanis három kategóriát
különböztetnek meg attól függően, mennyire támogatja haladásában a járművet az
elektromos kiegészítő egység. Ez alapján a legkomolyabb segítséget a
„full-hybrid” gépjárművek motorjai kapják a hatalmas akkumulátorok táplálta,
tekintélyes teljesítményű villanymotoroktól. Ezek azok az autók, melyek
tüzelőanyag elégetése nélkül, pusztán elektromos energia felhasználásával is
képesek haladni, azaz zérusra redukált lokális emisszóval boldogítják a
közelükben élőket. Ebbe a körbe tartoznak a Toyota, (a Lexus), vagy a Honda
modelljei.
 |
| |
Aztán ahogy a támogatottsági fok csökken, elérkezünk a „mild-hybrid” elnevezésű autók táborához. „Mild-hybrid”-nek nevezzük azon autók hajtásrendszerét, melyekben található ugyan villamos gép a hagyományos belsőégésű motor mellett, ám annak teljesítménye a jármű mozgatására önmagában még nem, vagy csak szűk korlátok között elegendő. A villanymotor ekkor támogató szerepkört tölt be, melynek lényege, hogy gyorsításkor az akkumulátorokból nyert energia révén a kerekekhez jutó nyomatékot növeli – így segítve a meghajtásban a belsőégésű motort –, lassításkor pedig generátor üzemben a mozgási energia egy részét visszatáplálja az akkumulátorokba. Az így nyert elektromos energiát aztán vagy a villanymotor hajtására, vagy pedig az álló autó energiaszükségletének fedezésére (és a belsőégésű motor újraindítására) fordítja a rendszer – mivel ebben a csoportban a start/stop rendszer szintén főszerepet kap a károsanyag-kibocsátás csökkentése miatt. Ilyen „mild-hybrid” rendszereket kínálnak a német prémiumgyártók is felsőkategóriás négykerekűikbe. A harmadik tábor az előállítási költség tekintetében győztes „micro-hybridek”-é. Ezekben az autókban már semmilyen villanymotor sincs, mely a jármű mozgatásában részt vállalna.
Itt a felépítésben a megnövelt teljesítményű generátor és a (normál autókhoz képest) jócskán nagyobb energiatároló kapacitás jelent sajátosságot, míg működési oldalról a fékenergia (egy korábbiakhoz képest még kisebb részének) visszatáplálásán és az álló helyzeti villamos igények fedezésén van a hangsúly. Az erősebb generátor mellé több, vagy nagyobb akkumulátort építenek, vagy – ahogyan a C4 Picasso, vagy Peugeot modellek esetében is – úgynevezett szuperkondenzátorokkal egészítik ki a hagyományos akkumulátort, hogy a generátor által lassításkor visszatáplált energiát legyen hová raktározni. A szuperkondenzátor egyébként nem más, mint egy óriási összkapacitással rendelkező kondenzátortelep. Az akkumulátorokhoz képest a kondenzátorok előnye pedig abban rejlik, hogy mind a töltési, mind a fogyasztási folyamat gyorsan lejátszódhat rajtuk, így nagy teljesítmények (a kondenzátor kapacitásának erejéig) bármikor és bármeddig mozgósíthatók, tehát általuk kiküszöbölhető a hagyományos akkumulátoroknál jelentkező élettartam-csökkenés, melyet a nagy erejű töltések, illetve merítések eredményeznének. Márpedig a motorleállító funkció miatti gyakori indítgatás igen komoly megterhelést jelentene egy akkumulátor számára városi forgalomban.
Vezetés közben maga a motor egyébként ugyanúgy teszi a
dolgát, ahogyan ettől az egységtől már megszoktuk. Gyorsításkor lehet rá
számítani, a gázolajosok lendületével cipeli a pufi kasztnit, ám járása
kultúrált, hangja pedig csak diszkréten érzékelteti, hogy erejét nem benzinből
nyeri. Az erőforráshoz passzintott motorleállító rendszerrel ugyanakkor akár
15%-kal is csökkenhet a felhasznált tüzelőanyag mennyisége – illetve a
károsanyag-emisszió mértéke.
De érződik is, hogy a takarékosság végig ott
lebegett a rendszer fejlesztőinek szeme előtt, amikor a start/stop automatika,
a Diesel-motor és az „MCP6” névre keresztelt robotizált váltó összehangolásán
dolgoztak. Ennek egyik megnyilvánulási formája, hogy haladáskor a
fordulatszámmérő csak ritkán szalad ki az 1500 és 2000 közötti
fordulatszám-tartományból, így ennek következtében, ha városi forgalomban
valakinek akad ideje számolni, akár hatig is eljuthat a képzeletbeli
számegyenesen. A fogyasztáscsökkentés másik formáját pedig már a műszerfal is
megjeleníti egy zöld, „ECO”-feliratú lámpa felvillantásával: ez gyullad fel
ugyanis, mikor a start/stop rendszer a motor leállítása mellett dönt.
 |
A funkció bekapcsolt állapotában pedig igen gyakran találkozunk ezzel a jelzőfénnyel, merthogy a rendszer lelke igen érzékenyre sikerült. Tudniillik nemcsak lassú gurulás közben hajlamos a rendszer útját állni a motort tápláló tüzelőanyagnak, de még az is előfordulhat, hogy egy-egy vontatottabb parkolási manőver közben is takarékos üzemre vált a C4 Picasso. Ha viszont a hangolásnál járunk, a robotizált váltó is megérdemel néhány szót.
A váltóautomatika a hétköznapi helyzeteket szépen lekezeli, puha és akadozásmentes, gyors váltásokat produkál, ugyanakkor számára szokatlan helyzetekben el-elbizonytalanodik a fokozatok között. De mindent egybe vetve okos szerkezet, mely a lehető legjobb tudása szerint igyekszik mindig a takarékosságjegyében tenni a dolgát. Persze szeretni ettől még nem muszáj, de aki a „mikro-hibird” mellé teszi a voksát Picassója megrendelésekor, más lehetőséget úgy sem kap az erőátviteli szerkezetre, vagyis legalább egy kis időt érdemes a kiismerésére szánni, hogy gondolkodási metódusa senkit se érjen váratlanul a hétköznapi használat során.
Végezetül következzék az Exclusive kifejezés, ami a tesztelt
C4 Picasso felszereltségét mutatja. Nos, ha valamiben, akkor ebben biztosan
egyedülálló a kipróbálásra kapott tesztautó, mivel az e-Hdi változat hazánkban
kizárólag Dynamique felszreltségi fokozattal érhető el.
 |
Így aztán feltétlenül el kell mondani, hogy aki a fotók alapján már első pillantásra beleszeretett a „Black Top” elnevezésű tételként kínált, Onyx fekete fényezésésű tetőoszlopok nyújtotta különleges megjelenésbe, vagy netán a „Dinamica” fantázianevű, 3 anyagú kárpitozásba és a hozzájuk járó speciális kialakítású Exclusive ülésekbe, azt sajnos azzal a rossz hírrel kell keserítenem, hogy a mikro-hibrid technikát választva ezekről a tételekről biztosan le kell majd mondania. Az extrákért azért kár, mert aki hajlandó lenne mélyebben a zsebébe nyúlni, biztosan örülne, hogy még ha kicsit drágábban is, de egy igazán exkluzív autót tudhatna magáénak, ami a fejlett technikán túl még a szokványosnak korántsem mondható megjelenésével is túlmutatna a többi autón.
Összességében ugyanis egy kiváló családi autó a C4 Picasso,
ami kényelmével és takarékosságával a hosszabb kirándulásokhoz is kiváló
partner. Van rajta mit szokni az igaz, hiszen beltere és hajtása is jócskán
más, mint amihez átlagember szokva van, azonban ha idő előre haladtával
megszokjuk azt a néhány kapcsolót és a váltó időnkénti tétlenkedését, akkor egy
minőségi anyagokból, precízen összerakott, ám eredeti francia egyéniségű
autóval közlekedhetünk.
|
|
Műszaki adatok - Citroën C4 Picasso 1.6 e-HDI Exclusive
|
| Erőforrás |
| Lökettérfogat (cm³) |
1560 |
| Hengerek / szelepek száma |
S4/8 |
| Maximális teljesítmény (LE/ford.) |
112/3600 |
| Maximális nyomaték (Nm/ford.) |
270/1750 |
|
| Menetteljesítmények |
| Gyorsulás (0-100 km/h, mp.) |
14,6 |
| Végsebesség (km/h) |
181 |
|
| Fogyasztás |
| Város (l/100 km) |
5,3 |
| Városon kívül (l/100 km) |
4,7 |
| Vegyes (l/100 km) |
5,0 |
|
| Méretek |
| Hossz./szél./mag. (mm) |
4470/1830/1680 |
| Tengelytáv (mm) |
2728 |
| Raktér (liter) |
578 |
| Üzemanyagtank (liter) |
60 |
|
| Ár - Citroën C4 Picasso |
| Alapár (forint) |
6 055 000.- |
| Tesztelt autó ára (forint) |
7 690 000.- |
|
| Részletes felszereltség- és árlista ide kattintva érhető el. |
|
A TestCar véleménye
Van rajta mit szokni az igaz, hiszen beltere és
hajtása is jócskán más, mint amihez átlagember szokva van, azonban ha idő előre
haladtával megszokjuk azt a néhány kapcsolót és a váltó időnkénti
tétlenkedését, akkor egy minőségi anyagokból, precízen összerakott, ám eredeti
francia egyéniségű autóval közlekedhetünk.
Értékelés: 10/8,5 pont
|
|
|