facebook
google
twitter
wiw
| Ahol még jelen vagyunk | Felhasználási feltételek | ||||
|
Tilos a TestCar Magazin bármely fotójának, írott anyagának, vagy részletének a szerző illetve a kiadó írásbeli engedélye nélküli újraközlése. Az oldalról kivezető linkeken elérhető tartalmakért a TestCar Magazin semmilyen felelősséget nem vállal. |
Mazda MX-5 Roadster 2.0 Revolution
február 22. 2012. 07:35
Vásárláskor egyedül a kétliteres lökettérfogatú motor 1.8-ashoz képesti felára lehet elgondolkodtató
A Mazda MX-5-ös egy szívderítő, vidám jószág, amely minden bizonnyal gyakran csal majd mosolyt tulajdonosa arcára
Ezeken a szeles, havas, csípős téli napokon óhatatlanul elkél egy kis bíztatás, illetve némi reménykeltés, mely segít átvészelni valahogy a – remélhetőleg már véglegesen küszöbön álló – tavaszig hátralevő időt. Üdítő gyanánt felidéztük emlékeinkben a tavalyi esztendő egyik tesztautóját, hogy vele csempésszünk némi napfényt a zord és latyakos februárba. A tavaszkezdetre pedig mi mással is hangolódhatnánk rá könnyebben, mint egy igazi, vérpezsdítő sportkocsival, ami ráadásul egy vászontővel szerelt kabrió. A szélesség-magasság arányát tekintve gokartokat idéző jószág kívülről továbbra is ugyanaz a semmivel össze nem téveszthető, feltűnő, ám mégsem hivalkodó jelenség, ami a Mazda MX-5-ösét elindulása óta jellemzi. Az idők során persze mindig újabb és újabb finomítgatásokon esett át a forma, de ezek szerencsére mindig előnyére változtatták a népszerű – immár 900 ezres példányszámot is túlhaladó – roadstert. A legutolsó frissítés nyomainak eredményeként például már igen hangsúlyos küszöb- és sárvédőívek díszítik az autó oldalát. Utóbbiak egyébként az esztétikán kívül a stabilitásra is jó hatást gyakorolnak az által, hogy még szélesebb helyet engednek a nyomtávnak a kocsi kerekei között. Erre pedig szükség is van, ha meg akarják tartani az MX-5-ös messze földön híres kanyarvadász képességét, amely erényt a modell kezdettől fogva sajátjának mondhat. Nincs ez másként ma sem, a 205 mm széles, 45%-os profilmagassággal jellemzett, 17 collos abroncsokon keresztül ragaszkodással teli kapcsolatot ápol a futómű az úttal, melyből nem hiányoznak a vezető számára oly nélkülözhetetlen, útról visszaérkező információk sem.
A biztos útfogás, a kiszámítható kezelhetőség és a nem mindennapi kanyarsebesség hamisítatlan élményautóvá teszik a kis Mazdát. Persze a szélekre rakott kerekek és az alacsony súlypont önmagában még nem elég, hiszen jó recept alapján ízleteset főzni csak kifogástalan hozzávalókból lehet. Az MX-5-ös vezetőjének stabilitásérzetét illetően ez Bilstein lengéscsillapítókat jelent a karosszéria és Recaro sportüléseket a bennülők alatt. A páros gyümölcsöző együttműködésének eredményeként születik az a „bebetonozottság” érzetét keltő pozíció a vezető és az út vonalvezetése között, amit egyszerűen csak élményfaktornak nevezünk. A tényezők említésekor azonban méltatlan dolog lenne kihagyni a felsorolásból a legapróbb kormánymozdulatokat is érzékletes irányváltássá alakító kormányművet, valamint a rövid utakon feszesen járó váltókart, ami tovább növeli a sportosságot.
Ám kényelem tekintetében sem kell megalkuvást kötni, mert – a jó oldaltartást kölcsönző, de vállban igen szűkös Recaro üléseken kívül – szinte minden beltéri elem a komfortérzetünket szolgálja. Rögtön ott találjuk a bőr kárpitozást, amely mellé a még exkluzívabb hatás érdekében alcantarából is szép mennyiségben varrtak. De nem hiányzik a 6-lemezes CD-tárral szerelt, MP3-as fájlok megszólaltatására is alkalmas, Bose hangrendszer, vagy a bátrabb kabriósokat hűvösebb időben is életben tartó ülés-, illetve térdfűtés. A figyelmességeknek ezzel azonban még nincs vége, hiszen a Mazdánál tudják, hogy a holmik sikertelen elhelyezése szülte stressz mennyire rá képes nyomni bélyegét egy-egy kirándulásra. Ezért a 150 literes befogadóképességű poggyászteret ötletes rekeszek sokaságával egészítették ki – már amennyire ezt egy roadsternek szánt karosszéria engedi. Így viszont nem csak pohártartókkal és térképzsebekkel találkozunk, ha az utastérben keresünk helyet személyes tárgyainknak, hanem az ülések között, illetve az ülések mögött is (!), okosan kialakított, zárható rekeszeket hívhatunk segítségül.
Ha pedig túljutottunk az elindulást megelőző összes tennivalón, nincs más hátra, mint a gyújtáskulcs elfordításával felébreszteni az autó orrába hosszirányban szerelt, kétliteres, 4-hengeres, 16-szelepes soros, benzinmotort. Az MX-5-ös sorozat történetében ez számít a legerősebbnek a maga 160 lóerős teljesítményével és 188 Nm-es forgatónyomatékával. Az erőforrást igen ügyesen hangolták, emiatt egyáltalán nem kell még csak közelében sem lennünk a teljesítménycsúcshoz tartozó 7000-es percenkénti fordulatszámnak, amikor némi dinamizmusra vágyunk.
A könnyű kasztnit szépen gyorsítja alacsonyabb fordulatoknál is a motor, teljesítmény-leadása kiegyensúlyozott, ami miatt az autó kezelése is végig kiszámítható marad. Az alacsonyabb fordulatszámok melletti életképesség egyébként városi használat során jön kifejezetten jól, ekkor tudniillik nem kényszerülünk olyan kapcsolgatási kényszerbe kigyorsítások előtt, mint ami a legtöbb teljesítményre kihegyezett motornál tapasztalható. Persze az iménti érdemben a motor és az autó 1100 kg alatti üres tömege egyaránt osztozik a rövid áttételezésű váltóval, amely 130 km/h-s sebességnél még hatodik fokozatban is csak alig engedi 3500 alá a főtengely percenkénti fordulatszámát (kb. 3470 1/percre). Mindent egybe vetve a Mazda roadster ezzel a motorral tűnik a legjobb választásnak, habitusa ugyanis ennek illik igazán az MX-5-ös vadóc külleméhez. A hivatalos gyorsulások összevetésében is szép az a 2 másodpercnyi előny (7,9 vs. 9,9), amit a kétliteres az 1.8-asra ver rá, de döntőnek egyértelműen az erőleadás módja mondható. Összességében a Mazda MX-5-ös egy szívderítő, vidám jószág, amely minden bizonnyal gyakran csal majd mosolyt tulajdonosa arcára. Útfekvése remek, ráadásul praktikumok területén sem hagyták magára az utazót Mazdáék a beltér kiötlésekor. A Recaro sportülések hosszútávon bizonyos termet fölött kényelmetlenek lehetnek, de azzal is érdemes számolni, hogy nélkülük az autó kanyarodási képességei kétségkívül kihasználhatatlanok lennének. Vásárláskor egyedül a kétliteres lökettérfogatú motor 1.8-ashoz képesti felára lehet elgondolkodtató, de ha valaki belevág, biztosan nem fogja megbánni a komolyabb beruházást.
|
hozzászólások (0)
Kiemelt cikkünk
Subaru Outback 2.0D Comfort - Teszt
május 7. 2012.
Az Outback műszaki kifinomultsága miatt dicsérhető, így aki a szolgáltatásbeli hiányosságokat elfogadja, ár-érték arányban biztosan a legjobbat kapja
0 hozzászólás
