|
Vagány, egyedi formával „hódít” a Nissan crossoverje, ami a
Micrával mutatott igen közeli rokonsága miatt az alsó-középkategóriás autók
sorából a kisautók irányába lóg ki. A Juke formája abból a szempontból
vitathatatlanul telitalálatosra sikeredett, hogy valami fajta érzelmet minden
szemlélődőből kivált. Noha, már jó ideje jelen van ez a típus a forgalomban, az
autóra vetett járókelői pillantásokból azonban még mindig kiérződik, hogy a
többség nem igazán szokta meg eme fura jószág jelenlétét. Extravagáns külleme
egyértelműen a fiatalokat hivatott megszólítani, de az ívek játéka olyannyira
„játékosra” sikeredett, hogy az autó felé érdeklődéssel forduló középkorúakon
kívül jócskán írhatók a megjelenés számlájára megvető pillantású fiatalabbak
is. Mindenesetre az egyediség elvitathatatlan érdem a formatervezői gárdától, hiszen
az autót körbejárva minden irányból látni rajta valami érdekeset. Szemből az
egymás felett elhelyezkedő, három-három lámpatest, oldalt a masszivitást
kölcsönző, kerékjárati ívek, a C-oszlophoz épített hátsó ajtó kilincs, hátulról
pedig a kissé XC-s Volvókra hajazó hátsó lámpák és a gömbölyű hátsó ablak
együttese teszi egyedivé.
Belülről szintén nem mondható szokványosnak a Juke. Elsőként
a speedmotorokat idéző, vörös váltóalagút-borítás ragadja meg az első ajtókon
beszállni szándékozók tekintetét, ami egy újabb megosztó pont a kocsi
megítélésében. További érdekesség a kényelmes és jó oldaltartású első ülésekben
elhelyezkedve éri a gyanútlanokat, ugyanis ekkor bukkannak elő a helyzetjelzőket
és indexeket rejtő, legfelső, púpos lámpák burái. Először olyan érzés, mintha
egy vízben lapuló krokodil hátán ülnénk, de a sárgán visszacsillanó index és a
helyzetjelző sápadt fénye sötétben viszont mindig emlékeztet arra, hogy ne
hagyjuk bekapcsolva feleslegesen egyik fényjelzést sem. A beltér alapvetően
egyszerű kivitelűnek mondható abból a szempontból – és talán itt érződik
leginkább a kisautósság –, hogy az embert körülvevő műanyagok közül mindegyik
kemény. Ezen az ajtók burkolatainak könyökökhöz közel eső részén némi textilpárnázással,
illetve az – egyébként jófogású – kormány Acenta felszereltségtől járó bőrborításával
próbáltak meg segíteni. Érdekes momentumként szolgálnak még a kapcsolók körüli
– váltóboxéval azonos anyagú és szintén vörös – burkolati elemek, valamint a
középkori ajtók kopogtatókarikáira emlékeztetető ajtónyitók.
 |
| A Juke már jó ideje rója a forgalmat itthon is, szokatlan formája azonban még mindig képes megrökönyödést vagy izgalmat kiváltani a szemlélőkből |
A helykínálat sajátossága, hogy míg elől kényelmesen el
lehet férni, addig hátra inkább már csak közepes termetig keressünk
utastársakat – oda is maximum csak kettőt –, mert egy jól beállított vezetőülés
sokat elvesz a hátul ülők személyes teréből. Persze ez a Juke méretéből
következik, vagyis szemrehányás ez ügyben nem érheti a Nissant, de jó előre mindenképp
érdemes tisztázni a viszonyokat. Hasonló a helyzet a csomagtartóval is, amely
alapesetben 251 liter űrtartalomig várja az elcipelni kívánt holmik
mennyiségét. Négyen utazva ez már bizonyulhat kevésnek, azonban a hátsó támlák
ledöntésével 830 literig bővíthetjük a csomagteret. Ezek alapján a Juke inkább
egy két személynek igen kényelmes és sok holmival megrakható, utazóautónak
mondható, négy fő részére pedig csak tényleg a legrövidebb városi távok időnkénti
leküzdéséhez ajánlható.
 |
| A belső tér is tele van izgalmas elemekkel. Az elől ülőknek pazar helykínálat jutott, amit a hátsó utasok sínylődnek meg hosszútávon |
|
„No de melyik?” – jöhet a mélyrehatóbb kérdés, ha már rögtön
két tesztautó is a kezünk ügyébe került. Talán célszerű rögtön az alapvető
eltérések tisztázásával kezdeni, hiszen a két tesztautó között mind a motor,
mind pedig az alapfelszereltség tekintetében különbségeket találunk. A japán
autós üzletfilozófiának köszönhetően a valóságos felszereltségbeli különbség majdnem
elapadt a két autó között az által, hogy az alacsonyabb alapszinten kínált
Acentához csomagban rendelhetők azok a többletet jelentő tartozékok, amik a
Tekna esetén szériában járnak. Így az Acentába 110 ezer Forintért rendelt,
dinamikus üzemmód vezérlőt és automata klímaberendezést tartalmazó, „Dynamic
csomag”, továbbá a szintén 110 ezerért választott, „Premium” üléshuzatot, 17 collos
könnyűfém felnit és sötétített oldal- illetve csomagtérablakot tartalmazó,
„Sport csomag” miatt két jelentősebb tételre zsugorodott a Tekna
felszereltségbeli előnye. Egyik a Nissan Connect névre keresztelt navigációs
rendszer, amely 5”-os képernyő, USB-foglalat, iPod-csatlakozó és tolató kamera meglétét
takarja, a másik az automata fényszóróvezérlést és az esőérzékelős első
ablaktörlőket magába foglaló tétel. Használat szempontjából talán a Dynamic
csomagban megtalálható „dinamikus üzemmód vezérlő” érdekes nagyon, ez ugyanis
azt jelenti, hogy a klímapanel gombjai más funkciókat választva más feliratot
és ezzel együtt más megvilágítási színt kapnak. A megoldás ötletes és érdekes,
sőt a technikakedvelő fiatalok szeretni is fogják. A gond vele pusztán annyi,
hogy nappal csak akkor olvashatók le biztosan a gombokhoz rendelt funkciók, ha
legerősebbre állítjuk a panel fényerejét, illetve hogy a mélyre helyezett
kijelző túlságosan sok figyelmet von el az útról, ha tisztában akarunk lenni a
már beállított funkciókkal, vagy netán másik beállítást keresünk.
 |
| Innen nézve az egymás felett elhelyezkedő 3-3 lámpatest, oldalt a masszív kerékjárati ívek, és a C-oszlophoz épített hátsó kilincs teszik markánssá és egyedivé a Juke-ot |
Motorok tekintetében két 1,6 literes lökettérfogatú,
benzines dolgozik a motorházfedelek alatt. A különbség kettőjük között abban
áll, hogy egyikük szívó egység és 117 lóerős maximális teljesítményt képes
felmutatni, míg másikuk képességeit turbófeltöltővel javították, így 190 lőerő
leadására képes. A szívó motor a technikai csemegék közé tartozik amiatt, hogy
nem csupán közvetlen befecskendezéses, hanem hengerenként rögtön két injektort
is kapott. A változtatható vezérlésű szívó és kipufogó szelepeknek hála a
jószág igen élénk és nincs olyan fordulatszám-tartomány, ahol szembeötlő
gyengeségeket mutatna.
 |
Az 1.6 literes motor már a 117 lóerős változatában sem gyenge, a 190 lovas DIG-T viszont egyenesen vérmes egy jószág, karakterisztikája miatt azonban végig kezelhető marad még a laikusok számára is
|
|
A kis fordulaton jelentkező nyomatéknak köszönhetően nemcsak fürge, de 1500-as percenkénti értéktől már megbízhatóan üzemel. Alapjárata stabil, egyenletes, csendes, ereje egyenletesen kitart a maximális teljesítményt jelentő 6000-es fordulatszámig. A kerekek forgatásához 5-fokozatú váltót párosítottak hozzá, ami viszont azon túl, hogy kissé akadósan kapcsolható, azt is érezteti, hogy városi autóba szánták. A fokozatok ugyanis rövidek, ami alól a végáttétel sem kivétel. 100 km/h-t meghaladó sebességnél a motorzaj érezhetően erősödik az utastérben a magasabb fordulatszám-tartományba való lépés jeleként: ennek eredménye, hogy 130 km/h-s sebességnél már 4000 körül találjuk a fordulatszámmérő mutatójának csúcsát.
Az erősebb motor, noha turbós, karakterisztikája miatt nem
kezelhetetlen. Ugyanúgy kiszámítható, tud csendes is lenni és fogyasztása sem
száll az egekbe. Természetesen a turbó miatt szükséges egy legalább 2500-as
fordulatszám ahhoz, hogy igazán élénken viselkedjen, de ez minden hasonló
konstrukciónál így van. Érdekes módon, míg a szívó 1.6-osnál a futómű megfelelt
a motor támasztotta elvárásoknak, addig a turbóval lélegeztetett erőforrásnál
már azt érezni, hogy jó lett volna újragondolni a beállításokat. Óvatlan, vagy
éppenséggel túlságosan is forszírozott körülmények között ugyanis száraz úton
sem zárható ki megcsúszás, amivel azért nem árt számolni. Persze a nagy
nyomatékból eredő „kerékkipörgés” és a kormánykeréken érzékelhető csavaró nyomaték
még időben figyelmeztet, de ezeket a jeleket észre kell venni. Abszolút
védelmet pedig a dinamikus üzemmód választón található ECO vagy Normal mód sem
jelent (a Sport-on kívül) egyértelműen, hiszen ezek kormányérzékenységre és
gázpedál reakcióra gyakorolt hatása igen elenyészőnek tűnik. Ellenben a
6-fokozatú váltó a turbóban (hivatalosan DIG-T jelzésű típusban) kimondottan
jónak tűnik: rövid úton és pontosan kapcsolható fokozatai megfelelnek a motor
karakterisztikájának.
Vezetés közben – és ez mindkét autóra egyformán elmondható –
jó érzés, hogy a magas építési módnak köszönhetően átlátható a forgalom,
azonban a gömbölyű forma és az átláthatatlan karosszéria miatt a parkolás
komoly megszokást igényel a leendő tulajdonosoktól. A kamera nagyon jól jön a
Teknában, azonban pont a gömbölyded formák miatt a kocsi külső határai nem
igazán érződnek elsőre. A parkolási nehézség azért is furcsa, mert egyrészt 4,2
méteres hossza eleve jó városi készségeket sejtet, másrészt mert egy
kifejezetten városi (szinte kis)autóról van szó, ami majd 20 centivel rövidebb
a Qashqai-nál.
Összességében a Juke pedig akkor is városi autó, ha ezek a
parkolási problémák fennállnak, mert egyébként a manőverezési képességei jók. Városi
használatra különösen a szívó motorral és a hozzá illesztett váltóval
ajánlható, mert a páros fürge városi dinamizmust és könnyebb kialakítást
kölcsönöz neki. A külső alapján nagyobbnak tűnik, mint amit a beltér valójában
ad, de a Micrával közös rokonság miatt eleve nem is szabad nagy autóra
számítani: vagyis, ha ezt vesszük alapul, tulajdonképpen nem érezhetjük
magunkat becsapva. Az opcionális jellegű, 4x4-es hajtáslánc megléte mindenképp
pozitívum a típus történetében, de az átlag felhasználók jól meglesznek
nélküle. Az Acenta és a Tekna közti felszereltségben tapasztalható különbség
elviselhető, így a félmillióban mérhető árdifferencia inkább az Acenta mellett
szól.
|
|
Műszaki adatok - Nissan Juke 1.6 Acenta - 1.6 DIG-T Tekna
|
| Erőforrás |
| Lökettérfogat (cm³) |
1598 18 |
| Hengerek / szelepek száma |
S4/16 |
| Maximális teljesítmény (LE/ford.) |
117/6000 190/5800 |
| Maximális nyomaték (Nm/ford.) |
158/4000 240/2000-5200 |
|
| Menetteljesítmények |
| Gyorsulás (0-100 km/h, mp.) |
11 8 |
| Végsebesség (km/h) |
178 215 |
|
| Fogyasztás |
| Város (l/100 km) |
7,7 9,1 |
| Városon kívül (l/100 km) |
5,1 5,6 |
| Vegyes (l/100 km) |
6,0 6,9 |
|
| Méretek |
| Hossz./szél./mag. (mm) |
4135/1765/1565 |
| Tengelytáv (mm) |
2530 |
| Csomagtér (liter) |
251/830 |
| Üzemanyagtank (liter) |
46 |
|
| Ár - Nissan Juke |
| Alapár (forint) |
4 190 000.- |
| Tesztelt autó ára (forint) |
4 970 000.- 6 225 000.- |
|
| Részletes felszereltség- és árlista ide kattintva érhető el. |
|
A TestCar véleménye
A
külső alapján nagyobbnak tűnik, mint amit a beltér valójában ad, de a Micrával
közös rokonság miatt eleve nem is szabad nagy autóra számítani. Az Acenta és a Tekna közti felszereltségben tapasztalható különbség elviselhető,
így a félmillióban mérhető árdifferencia inkább az Acenta mellett szól.
Értékelés: 10/7 -8,5 pont
|
|
|
RSS csatornánk
