facebook
google
twitter
wiw
| Ahol még jelen vagyunk | Felhasználási feltételek | ||||
|
Tilos a TestCar Magazin bármely fotójának, írott anyagának, vagy részletének a szerző illetve a kiadó írásbeli engedélye nélküli újraközlése. Az oldalról kivezető linkeken elérhető tartalmakért a TestCar Magazin semmilyen felelősséget nem vállal. |
Suzuki SX4 2.0 DDiS 4x4
augusztus 27. 2011. 12:50
A dízel, összkerekes változat olyan ritka, hogy hipermarketek parkolóiban nagyobb eséllyel áll majd mellettünk Ferrari, Lamborghini, vagy egyéb autóipari csemege, mintsem egy másik, hasonszőrű SX4-es
Ismét egy különleges jószággal hozott össze a sors bennünket. Egyediségének kulcsa kiugróan magas árában és a típuson belüli ritka összeállításban rejlik
Ismét egy különleges jószággal hozott össze a sors bennünket. Egy olyan autóval, amelyből annak ellenére nehéz lesz másik ugyanolyat találni, hogy nem valamelyik prémiumgyártó terméke, ráadásul nem is egyedileg tuningolt sportkocsi. Egyediségének kulcsa kiugróan magas árában és a típuson belüli ritka összeállításban rejlik. Ma már a Suzuki SX4-et inkább a kisautók közé soroljuk, miután a kompakt kategória tagjai már legalább 10-20 cm-rel hosszabbra nyúlnak jelenlegi tesztalanyunk két végpontjától. Ennek fényében első hallásra rögtön soknak tűnik a hatmillió Forint körüli vételár, különösen úgy, hogy egyrészt Suzuki emblémát találunk a kormány közepén, másrészt pedig, hogy még bőr üléshuzat sem növeli a komfortérzetet. De az árcédulán szereplő szám tetemes összeget takar, aminek okát mégis meg kell találni. A sok tényezőből álló halmaz egyik eleme, hogy már a motorháztető alatt is egy kategóriához viszonyítottan túlzott méretű motor dolgozik, mely ráadásul gázolajat emészt. Valljuk be őszintén, kétliteres Diesel-erőforrással nem túl gyakran találkozunk kisautók orrában. Sőt, ha szimplán csak a 135 lóerős teljesítményről hallunk, már akkor is a közép kategória komolyabb tagjai közt kutatunk memóriánkban, hogy típust párosítsunk az erőhoz. A motor egyébként a Fiat 1.9-es, 130 lóerős egységének további lökettérfogat-növelésen és apró módosításokon átesett változata, mely végeredményül 135 lóerős teljesítményt és 320 Nm forgatónyomatékot képes csatasorba állítani. Utóbbi érték már 1500-as percenkénti fordulatszámon rendelkezésre áll, ami 68,36 lóerőnyi teljesítményhez juttat minket szinte mindjárt a gyorsítás elején. Azonban a vehemencia-hajlam mégsem olyan elrettentő, mint amilyenre először számítunk, mivel a nagyobb autókat idéző, 1350 kg-os sajáttömeg és a négykerék-meghajtás okozta ellenállás együttesének leküzdése már komoly befektetést kíván a motortól. E tények ismeretében már az álló helyzetből 100 km/h-ra történő gyorsításhoz szükséges 11,2 másodperces adat sem okoz meglepetést, továbbá a 180 km/h-s végsebesség is elfogadható értéknek minősül.
Ugyanakkor, ha elvégezzük a kétliteres dízel SX4 összehasonlítását a tőle 961 ezer Ft-tal kisebb alapáron számlázott, 1.6-os, benzines, ám szintén összkerekes változattal, akkor gazdasági alapon már nem a dízel látszik ésszerűbb választásnak. A szívó benzinmotor igaz, hogy csak 120 lóerős, ám az autó gyorsulásban csak 0,3 másodperccel, végsebességben pedig pusztán 5 km/h-val marad el drágább társától. De mi a helyzet fogyasztás terén, ahol a mai Diesel-motorok egyértelmű fölényben vannak? A 2.0 DDiS városban/oszrágúton/vegyesben rendre takarékosabb a maga 7,0/4,6/5,5 literes, 100 km-re vetített étvágyával, ám a benzinfaló egység sem marad sokkal alul, hiszen a gyári adatok szerinti 8,2/5,5/6,5 literes fogyasztással szemben sok százezer kilométer után sem lehet nyerő a dízel. Kiváltképp, hogy a gázolajat tüzelő berendezés több odafigyelést igényel, és meghibásodás esetén nagyobb szervizszámlával kápráztatja tulajdonosa szemét.
Az erőforrás kitárgyalása után következzen a másik, alapárnövelő tényező: a hajtásrendszer. Az összekerék-meghajtás feláráról csak benzinmotor választása esetén lehet beszélni – ami ott egyébként 556 ezer Ft-ot tesz ki –, mivel az SX4-hez párosítható nagyobbik gázolajos egységet csak akkor kapjuk meg, ha minden kerekünk hajtottá válik. A kérdés már csak az, vajon kinek éri meg a drágább rendszer? Sajnos ugyanis nem számíthatunk sok technikai csemegére a hátsó kerekek hajtásba kapcsolásán kívül, azt tudniillik egy két állásban kapcsolható, elektrohidraulikus tengelykapcsoló végzi. Csak annyi beleszólásunk van a hajtásba, hogy kettő, vagy éppenséggel négy kerék között szeretnénk szétosztani a rendelkezésünkre álló nyomatékot. Futóműben sem jár semmi kecsegtető többlet a magas vételárért. Hasmagasságban kapunk ugyan némi pluszt – 175 helyett 190 mm-t –, de igazi terepjáróként még így sem jellemezhető az SX4. Továbbá azon túl, hogy hátul már tárcsafékek gondoskodnak a lassításról, a felfüggesztés többi része már semmilyen módosulást nem mutat. Elöl McPherson, hátul pedig torziórudas felfüggesztés rögzíti a kasztnihoz a kerekeket annyi kiegészítéssel, hogy a hajtásrendszer okozta nagyobb tömeg kiegyensúlyozása miatt merevebb rugózást kapott az autó háta. Ez viszont nem kimondottan előnyös, mert hátul utazva a kelleténél erősebb tájékoztatásban részesül az ember fara az alatta elterülő út minőségét illetően. Így viszont létezik olyan út, amit célszerűbb elkerülni, ha derékfájós embertársunkat valóban kedvességből szállítjuk egy általa választott helyszínre.
A jó szándékú adakozásnak a kocsi mérete szab határt, ugyanis ha a csapatban többek is csomagokkal indulnának útjukra, akkor hamar végesnek bizonyul a 270 literes befogadóképességű poggyásztér. Ezen persze nagyon szépen lehet segíteni a hátsó pad 2:1 arányban előredönthető ülő- és háttámláinak elforgatásával, ez a mutatvány azonban a férőhelyek számára hat ki károsan. Viszont, ha a hátsó ülésekre egyáltalán nincs szükség, akkor az ülések hajtogatása után rögtön 1045 liternyi térfogatot tömhetünk tele úgy, hogy közben végig sík a holmikat alulról támasztó felület. Ez egy szép megoldás.
Egyébként az üléspozíciók nem rosszak, tűrhetően el lehet férni hátul is. Vezetőként kicsit szokatlan, hogy a gázpedál inkább lefelé irányuló elmozdítást kíván, de ez ugyanabba a még megszokható kategóriába tartozik, mint a látómezőbe nyúló A-oszlopok okozta holttér. Furcsább viszont – szintén a tetemes vételár okán – hogy a kormányt csak fölfelé és lefelé mozgathatjuk, ha annak kezünkhöz legkényelmesebb pozícióját keressük. Ebből egyértelművé is válik, hogy a beltér a futóműhöz és az egyéb megoldásokhoz hasonlóan ugyancsak a hagyományos SX4-eké és a technikai kiegészítéseken túl az autó semmi többletet nem kapott. Igaz ez a zajszigetelésre és a rezonanciacsillapításra is, ami az orrban lapuló Diesel-motor esetén sajnos negatívum is egyben. A motorhang és az elölről érkező vibrációk masszívan beszűrődnek az utastérbe, ráadásul finoman a kormánykeréken is képviseltetik magukat. Ebben a rezonanciában pedig talán az a legzavaróbb, hogy nagyobb motorfordulatszámok esetén is jelentkezik. Még olyankor is, amikor az ember már arra számít, hogy aktuális sebessége lassan eléri a lecsillapodás határát. Azért van pozitív oldala az SX4-nek. Például az átlag autókétól nagyobb hasmagasság, mely előre kissé jobb kilátást tesz lehetővé és kicsit SUV-s küllemet kölcsönöz a kocsinak. De említhető még a beltér helykínálata, a kézre eső, vezető körüli zsebek, tárolók, valamint a csomagtér, ami még hogyha kicsi is, de legalább magas, így a hétköznapi szállítanivalók (mint például tömött bevásárlótáska, számítógép, stb.) még jól elhelyezhetők. Vagy az egyszerű műanyagok ellenére formája miatt mégis kellemesnek ható, és két tónusban színezett belső burkolatok. Összességében a 4x4-es hajtásrendszerrel ellátott Suzuki SX4 inkább azoknak a vásárlóknak szól, akik második autónak kicsi, de havas, városi emelkedőt (esetleg murvás földutat) is leküzdeni képes járművet keresnek kikapcsolódási szándékkal, vagy hogy ne komolyabb autójukat kelljen nyúzniuk gyérebb viszonyok esetén. További jó pont lehet ilyen autót keresőknek, hogy a kis jószág ESP-vel is véd váratlan tapadáskiesés kialakulásakor, valamint hogy ha mégis becsusszanna némi kellemetlenség, akkor függönylégzsákok is óvják a bennülők fejét. Ráadásul a dízel, összkerekes változat olyan ritka, hogy hipermarketek parkolóiban nagyobb eséllyel áll majd mellettünk Ferrari, Lamborghini, vagy egyéb autóipari csemege, mintsem egy másik, hasonszőrű SX4-es.
|
hozzászólások (0)
Kiemelt cikkünk
Subaru Outback 2.0D Comfort - Teszt
május 7. 2012.
Az Outback műszaki kifinomultsága miatt dicsérhető, így aki a szolgáltatásbeli hiányosságokat elfogadja, ár-érték arányban biztosan a legjobbat kapja
0 hozzászólás
