facebook
google
twitter
wiw
| Ahol még jelen vagyunk | Felhasználási feltételek | ||||
|
Tilos a TestCar Magazin bármely fotójának, írott anyagának, vagy részletének a szerző illetve a kiadó írásbeli engedélye nélküli újraközlése. Az oldalról kivezető linkeken elérhető tartalmakért a TestCar Magazin semmilyen felelősséget nem vállal. |
Mazda 2 1.3 TE (2010) - Teszt
július 2. 2011. 19:30
A divatos forma tehát adott, de valamivel azért illene megmagyarázni a formán kívül, hogy milyen alapon kér a gyár 4millió forintot egy négy méternél is kisebb autóért
Szerencsénkre a 2-es maradt az, ami volt. Egy igazi városi szaladgáló autó hatalmas vezetési élménnyel. És hogy mi van a változásokkal? Nos, azok tényleg csak jelzésértékűek…
Mióta a Mazda kitalálta a Zoom-Zoom-ot, egészen kiváló autók hagyták el sorra a japán gyár kapuját. A 2-es a legkisebb gyerek volt a palettán, és a megújulás áradata őt is magával ragadta. Immár lassan négy éve, hogy alapvetően változott mind külcsínben, mind belbecsben, és teljes joggal illeszkedik az új generációs Mazdák világába. Az autógyártás törvényei azonban őt is utolérték, így esett, hogy 2010-ben egy kicsit frissítettek rajta. Persze mi okuk lett volna változtatni egy olyan autón, amelyből 3 év alatt több mint 200 ezer darabot értékesített a gyár. A vevők tehát szerették, rendkívül elégedettek voltak vele. Így még azt is el lehet képzelni, hogy a megbeszéléseken komoly fejtörést okozott, a kocsi melyik részeit változtassák meg ahhoz, hogy már rá lehessen sütni, ez egy frissített verzió, ugyanakkor ne ijessze el, a rajongókat sem. Szerencsénkre a 2-es maradt az, ami volt. Egy igazi városi szaladgáló autó hatalmas vezetési élménnyel. És hogy mi van a változásokkal? Nos, azok tényleg csak jelzésértékűek… Azoknál az autóknál ahol épp csak árnyalatnyit változtatnak a külsőn, a lecserélt részeket igen nehéz kiszúrni, néha bizony nagyító kell hozzá. Egy újságírónak azonban át kell verekednie magát effajta akadályokon, még akkor is, ha a forgalmazó egy direkt, a vonalak eltüntetésére szolgáló szürke metál színnel ajándékozta meg a tesztautót. A Mazda annyiban azért hozzájárul az izzadtságmentes munkához, hogy kifejezetten a szembetűnő dolgokra fókuszált.
A lökhárítót sportosabbra cserélték, kapott szép új felniket, továbbá érkezett két új szín is a kínálatba, mégpedig a bordó és a kék. Tulajdonképpen ezzel véget is értek a külső változtatások. A formája így alapvetően megmaradt és négy év elteltével is olyan, mintha most gördülne le az első példány a gyár szerelőszalagjáról. A divatos forma tehát adott, de valamivel azért illene megmagyarázni a formán kívül, hogy milyen alapon kér a gyár 4millió forintot egy négy méternél is kisebb autóért. A kérdés felvetése azért is teljesen megalapozott, mert ellentétben a Fiat 500-al, vagy akár a Minivel a 2-es Mazda nem prémium kisautóként lett beharangozva a piacon.
Valójában egy rendes, konzervatív jószág, aki a belső értékeit igazán csak menet közben mutatja meg. Amikor egy hosszú út után kiszállunk, és széles mosoly ül az arcunkon, akkor kezdjük kapizsgálni, hogy miről is lehet itt szó. Kezdjük talán azzal, hogy minden kezelőszerv borzasztóan kézre esik. A gombok, a kormány a váltó, az indexkarok mind tökéletes helyet kaptak. Ordító közhely ez egy Mazdában, de mégis meg kell említeni még akkor is, ha már olvasás közben elalszunk. Az ülések nagyon kényelmesek és egészen tág határok között állíthatóak, és frissítés miatt újmintázatú szövet került rájuk. A műszeregységek rajzolata szintén megváltozott, de így is példásan áttekinthető és jól illeszkedik a picit mókásnak és vidámnak szánt, de alapvetően semleges műszerfalba. A műanyagok kemények, de hát melyik kis autóban nem azok. Itt legalább a minőségérzet jó és ezért nem jut eszünkbe fanyalogni ezen. Helykínálatról beszélni egy ekkorka autóról aljasság, különösen akkor, ha egy ennyire jó példányról van szó, mint ez. Nem is vesztegetek rá túl sok szót, maradjunk annyiban, hogy ez nem a legerősebb oldala a 2-esnek, az utasok még csak-csak elférnek, a csomagoknak azonban nem jut túl sok hely, csupán 250 liter. Azt gondolom, hogy aki ekkora autót vesz, azért többé
kevésbé tisztában van az igényivel és az elvárásaival, általában egyedül,
legfeljebb másodmagában utazik, ahhoz pedig bőven elég ez a tér, úgyhogy
lépjünk is tovább.
Amikor az ember behuppan egy japán autó ülésébe és vezetésre
szánja el magát, tudja –mert az évek során megtanulta-, hogy nagyon jó váltóval
lesz dolga. Különösen igaz ez a Mazdára és a Hondára. Ehhez hasonlóan szálltam
be én is a 2-esbe. Felkészültem, hogy bitang jó lesz, de amikor kipróbáltam, a
szerkezet messze túlszárnyalta a várakozásaimat. Rövid úton járó, hihetetlenül
precíz szerkezet, mely ugyanakkor nagyon pontos.
A cikk első részében bőszen emlegetett vezetési élmény talán itt érhető tetten igazán. A kiváló fék és a hibátlan váltó, továbbá a remek kormány olyan elegyet alkot, mely feledtetni tudja a viszonylag kevéske teljesítményt is. Az 1.3-mas, 84 lóerős egység ideális a városi szaladgáláshoz, legnagyobb teljesítményét 6000-es fordulatszámon adja le. A nyomatékcsúcs 3500-as fordulatszámon érhető el. A Mazda 2 nagyszerű autó. Kevésbé feltűnő, mint az 500-as
Fiat, de lenyűgöző műszaki megoldásai, öt csillagos töréstesztje, divatos
formája és főleg vezetési élménye miatt jogosnak tekinthető, hogy ennyi pénzt
kérnek érte. Az alapmodell, a 75 lóerős benzines 3.370 ezer forintért
kaparintható meg, melyhez széria a két légzsák, az ABS és az ISOFIX gyerekülés.
Az általunk tesztelt rogyásig extrázott modell viszont már 4.200 ezer forintba
kerül.
|
hozzászólások (0)
Kiemelt cikkünk
Subaru Outback 2.0D Comfort - Teszt
május 7. 2012.
Az Outback műszaki kifinomultsága miatt dicsérhető, így aki a szolgáltatásbeli hiányosságokat elfogadja, ár-érték arányban biztosan a legjobbat kapja
0 hozzászólás
