facebook
google
twitter
wiw
| Ahol még jelen vagyunk | Felhasználási feltételek | ||||
|
Tilos a TestCar Magazin bármely fotójának, írott anyagának, vagy részletének a szerző illetve a kiadó írásbeli engedélye nélküli újraközlése. Az oldalról kivezető linkeken elérhető tartalmakért a TestCar Magazin semmilyen felelősséget nem vállal. |
Peugeot RCZ 1.6 THP
június 19. 2011. 12:00
Ez az oroszlán sosem alszik
Popsiban merőben új látványt kapunk, ahol az ívek és vonalak hamar elvarázsolnak és kétségünk sem marad afelől, hogy az RCZ egy rosszkislány
Ön el tudná képzelni az Audi TT-t az A3 arcával? Kellően markáns, lenyűgöző és ugrásra kész hatást keltene az így előállított roadster? Ugye nem? Márpedig a Peugeot pontosan ezt csinálta az RCZ-vel, tehát vette a 308 padlólemezét és az első traktus egyharmadát, majd ihletett állapotban tervezett vonalvezetéssel megalkotta a maga buboréktetejű autóját, ami szemérmetlenül hasonlít a TT-re, de mégis egészen más. Furcsa, hogy a 308-tól kölcsönzött orr, mely leginkább a mostanában imidzsét gyakorló alkoholistaként romboló David Hasselhoff sorozatbéli (Knight Rider) Pontiac Trans Am-ének és a BMW cápa ötösének a modernkori törvénytelen gyermekére emlékeztet, kimondottan jól áll ennek a kis dögnek. A Peugeot ezzel létrehozott egy versenyképes élményautót, mely nemcsak a formát csórta az Audi TT-től, de a franciák reménye szerint vevőket is fog csábítani a karikás márkától. Ugyanakkor a 206 cc és 307 cc után egyébként is időszerű volt alkotni valami olyat, aminek a fara nem úgy néz ki, mint egy nyolcgyerekes mosónőnek Nyilas Misi idejéből, melytől vizuálisan már csak a Micra mozgatható tetejű változata siralmasabb.
Egy régi kedves ismerősöm még szakközépiskolás korunkban egyszer azt mondta, hogy csak akkor fog kijönni a város kosárcsapatának a meccseire, ha színes bőrű játékosunk lesz, és eljött az idő, amikor ez megtörtént és jönnie kellett. Az már más kérdés, hogy addigra a csapat csak árnyéka volt önmagának, de az ígéret, az ígéret. Ugyanezen ismerősöm mondta azt is néhány éve, hogy csak akkor fog francia autót venni, amikor lesznek ízig-vérig utcai sportautóik és pénze is lesz rá. Nos, ezzel is befürdött, mert a Mégane RS, vagy akár a GT kombi sem az a hétköznapi családi utazós (bár utóbbi annak is tökéletes), de az RCZ már tökéletesen megfelel az általa támasztott követelményeknek, csak éppen nem tudja megfizetni, de vagyunk ezzel így egy páran.
A 2007-ben még csak tanulmányként bemutatott jármű mára valósággá érett, de ami a legfontosabb, hogy közben szinte szemernyit sem változott. Az RCZ vagányul feszít egyedi kinézetű könnyűfém felnijein, a tetővonal hullám alakú keresztmetszete és a kiszélesített kerékjárati ívek mindenkit ámulatba ejtenek az utcán. A hátsó kerekek ráadásul bent ülve is szépen látszanak az oldalsó visszapillantó tükrökben, így időben tudni fogjuk, hogy mikor mentek tönkre a szilentek, és nem kell nyújtogatni a nyakunkat, hogy a pattogó kereket bámuljuk. Míg szemből a 308 ismerős arca bámul ránk, addig popsiban merőben új látványt kapunk, ahol az ívek és vonalak hamar elvarázsolnak és kétségünk sem marad afelől, hogy az RCZ egy rosszkislány. Meglehet, hogy a látvány itt is hordoz TT-s vonásokat, de a dupla kipufogóvég és a csomagtartó vonalai, valamint a 307 cc-ről nyomokban ismerősnek ható lámpák kétségtelenül egyedien határozzák meg az RCZ farát. Alapértelmezésben eme formás tompor harmonikus vonalait semmi nem töri meg, egészen 85 km/h-ig, ahol működésbe lép az aktív hátsó szárny 19 fokos szöggel, valamint 155 km/h feletti tempónál 34 fokos szögben, de ez utóbbit itthon úgysem fogja megtapasztalni senki a közutakon, mert természetesen mindenki szabálykövető magatartással vezet.
Éppen ezért jófajta okosság, hogy a szárnyat manuálisan is működésre bírhatjuk, nem kell megvárni vele az automatika ébredését. Ha már itt tartunk, fussunk gyorsan a motorházhoz és említsük meg a gyalogosvédelmi okokból ütközés esetén a motorházat 55 mm-rel megemelő pirotechnikai rendszert, melynek segítségével elkerülhető, hogy a gépháztetőre becsapódó gyalogos (főleg fejjel) ne tehessen kárt a lemez alatt található drága berendezésekben. Még mielőtt bárki is rohanna a gyalogosvédő ombudsmanhoz, ennek természetesen az ellenkezője az igaz, mindez természetesen a fémburok nélkül közlekedők védelmét szolgálja.
Aki ismerős háromajtós körökben, az nem lepődik meg a nagy méreteken és súlyokon, hat évnyi háromajtós Peugeot 206 és 207 vezetés után magam is túl vagyok már az egyenetlen terepeken jellemző sípcsont rácsukáson, valamint a kézből kicsusszanó és a teljes súlytól reccsenő zsanérokon, ezért nem lep meg, hogy az RCZ esetében is előfordulhatnak ezek. Odabent kicsit szűk a hely, ugyanakkor a maximális magasság meghaladja a honvédségnél a harckocsizó személyzetre kiadott méretkorlátozást, de bármely kosárcsapat centere úgy nézne ki odabent, mint ahogyan Gandalfot láthattuk idétlenül görnyedni Zsákos Frodó hajlékában. Az ülések hamisítatlan sportfílinget hoznak, kényelmesek, jól tartanak vállban és combban is, anyaguk megfelelő, de az autó jellegéből adódóan meglehetősen alacsonyan vannak, osztályidegen hasonlatot alkalmazva, talán a régebbi régi Swiftekben éreztem magam így. A vaskos A-oszlop és az állmagasságban lévő kormány elsőre kicsit zavaróan korlátozza a kilátást, ami idővel szokható, és az egyéb tulajdonságok exponenciális arányban ellensúlyozzák ezt az apró kis problémát. A hátsó ülések inkább csak jelzés értékűek, még egy gyerekülést sem lehet berakni (bár ez amúgy is viccesen mutatna), felnőttek pedig úgy érezhetik magukat hátul, mint a 42 hetes magzat a szűkké vált burokban.
A beltér egyébiránt igényes, mi több, elegáns, a varrott borítások szépek, a műszerfal és a középkonzol is jól néz ki, bár le sem tagadhatná 308-as eredetét, illetve a kormányra applikált rádióvezérlőt már a 206-ban is láttam 7 évvel ezelőtt. Legjobban a két középső szellőző közé helyezett analóg óra tetszett, ami egyrészt gyermekkorom kockaladáira emlékeztetett, másrészt viszont kinézete végett az angol luxusautók világát idézi, szóval ügyes munka. Tetszett még a fordulatszámmérő skálázása, melynél az ezres fordulatokat egy számjegy, az ötszázasokat pedig apróbb méretben, két számjegy jelöli, tehát 1-1.5-2-2.5-3-3.5-4, ahogyan a képeken is látszik. Említést érdemel a kormány is, mely kapott egy kis alumínium betétet az alsó küllőn, továbbá sportosan le is van csapva az alsó felület. De nem csak emiatt csipáztam, hanem azért is, mert marha jó a fogása és élmény tekergetni.
A BMW által gardírozott motort beindítva a 200 lóerőt produkáló 1,6 literes erőforrás nem túl hivalkodóan mordul, de gázt adva elszabadulnak az indulatok, köszönhetően annak, hogy az ügyes kezű mesteremberek a motor hangját egy rezonátoron és akusztikai csövön keresztül bevezetik az utastérbe (hivatalosan sound systemnek hívják), ami gázadáskor libabőrös élmény, ugyanakkor kívülről, illetve egyenletes sebességgel haladva nem hallatszik. A 7,5 másodperces százas sprint nem rossz eredmény, főleg úgy, hogy közben minden porcikánkban érezzük, hogy az RCZ menni akar, követeli, hogy nyomjuk neki, amire rásegít a nyolc hangszórós JBL hifi, melyhez 240 wattos erősítő tartozik.
A feszes futómű sportautóhoz illő, tudni fogjuk, hogy mikor mibe mentünk bele, vagy min mentünk keresztül, viselkedését tekintve csak a szélsőséges esetekben alulkormányzott, de ettől függetlenül komoly tempóban eshetünk be a kanyarokba úgy, hogy mégis úton maradunk. A rövid úton járó váltóval és az elöl 340, hátul 290 mm átmérőjű féktárcsákkal élmény az autózás és biztos a megállás. Fogyasztását tekintve meglepő eredményeket mutat a formás kis francia, képességeit kihasználva sem evett többet nyolc liternél, ami angol hidegvérrel, sok országúttal könnyedén vihető 6 liter környékére, bár ekkor pontosan azt öljük meg, ami miatt imádjuk. Árát és felszereltségét tekintve a rivális Audi TT a maga 10,1 milliójával ott kezdődik alapfelszereltséggel, ahol az RCZ plafonja van teljesen feldíszítve, ráadásul az alap TT teljesítményében is elmarad az oroszlántól. Figyelembe véve, hogy az RCZ szép, felszereltsége és teljesítménye nagyon pofás, vezetési élményben is odateszi magát, nem kizárt, hogy az Audinál elkezdhetnek aggódni az illetékesek.
|
hozzászólások (0)
Kiemelt cikkünk
Subaru Outback 2.0D Comfort - Teszt
május 7. 2012.
Az Outback műszaki kifinomultsága miatt dicsérhető, így aki a szolgáltatásbeli hiányosságokat elfogadja, ár-érték arányban biztosan a legjobbat kapja
0 hozzászólás
