facebook
google
twitter
wiw
| Ahol még jelen vagyunk | Felhasználási feltételek | ||||
|
Tilos a TestCar Magazin bármely fotójának, írott anyagának, vagy részletének a szerző illetve a kiadó írásbeli engedélye nélküli újraközlése. Az oldalról kivezető linkeken elérhető tartalmakért a TestCar Magazin semmilyen felelősséget nem vállal. |
Suzuki Alto 1.0 GLX-AC
április 28. 2011. 06:00
Igazán kifogásolni valót csak a színekben lehetne találni, de azt úgyis mindenki saját ízlése szerint választja
A minik között egyértelműen a legjobb választás, az áráért alacsony fogyasztást, korrekt kényelmet, megfelelő extrákat és megfelelő dinamikát kapunk
Hazai viszonylatban az autópiacnak van egy olyan márkája, mely akaratán kívül, ráadásul teljesen érdemtelenül áll a köpködések középpontjában. Gyorsan kitalálható, hogy a Suzukiról beszélünk, kiváltó okként pedig főleg a Swiftről, de nem kerülheti el sorsát a WagonR+ és az Ignis sem. Szidja az is, akinek drágább autója van és az is, akinek olcsóbb, de leginkább azok számára jelenti a közellenséget, akik annyi pénzből vettek egy második iksznél járó, leharcolt, német dízel kombit, amennyiből minden jóval ellátott 7-8 éves Swiftet lehet a garázsba állítani. Önnön felsőbbrendűségüket hangsúlyozandó, első dolguk beszerezni egy Suzuki jelre pisilő kisfiú matricát, a végső megalázottságba taszítandó az itthon szerelt japán márka tulajdonosait. Legalábbis szerintük, mert ők inkább járnának gyalog, mint például egy Swifttel, aztán eljön az idő, amikor lerohad alattuk a technika, de nincs pénzük megjavíttatni, így kénytelenek beülni a Pisti Swiftjébe, mert az hibátlanul muzsikál. Na meg persze azt a gyaloglás dolgot igazából nem is úgy gondolták. Természetesen eme jelenség nem kerülte el az Alto tulajdonosokat sem, leszámítva azt, hogy az ő autójuk már annyira nevetséges, hogy szánalmat kelt a forgalomban, ezért inkább nem is bántja senki. Most azonban az új Altoval végre eljött az idő, hogy eddigi sorsán változtasson, és kövesse a Swift megújulásával már bizonyított feltámadást.
Olyannyira igaz ez, hogy a továbbra is Indiában gyártott modellből egy darabig nem is jutott Magyarországra, mert a készleteket pikk-pakk felszippantotta Nyugat-Európa közönsége, ahol némileg magasabb fokon van az autós kultúra, illetve az egyéni reális szükségletek felismerése. Az Alto praktikussága már az árlista böngészésekor egyértelművé válik, ugyanis nem tudunk elveszni a különböző felszereltségi csomagok kavalkádjában, tekintve, hogy csak egyféle van, mely érdekes ötvözete a kényelemnek és költséghatékonyságnak. Elöl van például elektromos ablak, de a sofőr mellett is csak egyetlen gombbal, így tehát át kell nyúlni a jobb oldalra, ha a másik ablakot is működtetni szeretnénk. Tiszta szerencse, hogy az autó méretei miatt nem kellenek gibbon karok ahhoz, hogy mindezt megtegyük, de mégsem túl kényelmes.
Aztán ott vannak a hátsó ablakok is, melyek le és fel nem mozgathatóak, csupán kibillenthetőek, mintha egy haszongépjárművel lenne dolgunk. Nincs fordulatszámmérőnk sem, ellenben a vezető oldali napellenzőben van tükör, amire az utas irigykedhet, mert neki már nem jutott, így gyorsan egyértelművé is válik, hogy mely nem képviselőit tervezték a volán mögé. Ezt erősítheti meg a tolatóradar jelenléte, ami – valljuk be – a Splashnél 21,5 centivel rövidebb jármű esetében a felesleges kategóriába sorolható, hiszen az Altonak ott a vége, ahol azt a hátsó szélvédőn át látjuk. Ha már itt tartunk, érdemes kiemelni, hogy a formatervnek köszönhetően a C-oszlop oly mértékben korlátozza a kilátást, hogy takarásában komplett kerékpáros szakosztályokat taposhatunk halálra. Egyébiránt a fröccsöntött műanyagokból összerakott belső tér egyáltalán nem csúnya, Suzukisan rendezett és áttekinthető, a hosszú távon sem fárasztó első ülésekben meglepően nagy a fejtér, de hátul is el lehet férni átlagos testmagassággal, amennyiben nem az Altoval akarunk négyfős tengerparti utazásra menni. A forgalom gyilkos forgatagába vetve magunkat, tapasztalni fogjuk a formával és színnel kapcsolatos pozitívumokat, ugyanis az autó viccesen bárgyú tekintete, illetve aprócska méretei végett inkább szeretni fognak minket az emberek, semmint legyőzendő ellenfélnek tekinteni. Talán nem túl meglepő, hogy komplett kőműves brigádokat cementtel, lapátokkal és rekesz sörrel nem tud befogadni a kicsiny autó, mivel a csomagtartóban szinte egy nyúl család egy alomnyi gyermekével sem férne el normálisan, de egy átlagos bevásárlás során magunkévá tett cuccokat minimális logisztikai érzékkel be tudjuk pakolni, legfeljebb jut belőle a hátsó ülésre is.
Az Alto 996 köbcentis, Euro5 normának megfelelő, három hengeres motorja egészen jól mozgatja a meglepően nehéz (855 kg) kasztnit, főleg városban. Az alacsonyabb sebességfokozatok hosszúak, így hosszú sprinteket is kivághatunk, de ennek semmi értelme, mert amint kiérünk a városból, úgyis elfogy a szusz. Tizennégy másodperc alatt van százon és a végsebessége 155 km/h, amivel akár autópályázhatunk is, de könnyedén belátható, hogy az autót nem oda szánták.
A gyári fogyasztási adatokra csak pár decivel sikerült rácáfolnunk, így városban 6 liter körül, országúton 4,5 literrel tettünk meg száz kilométert, ami igen barátian hangzik. A váltóra nem lehet panasz, a japán modellekből ismert pontosság és gyorsaság jellemzi, nem kenődik, nem jár hosszú utakon, szépen kapcsolgathatóak az egyes fokozatok. A futómű a jármű apró mérete ellenére nem túl kemény, de azért érezni, hogy mikor min hajtunk keresztül. A kanyarokban jól viselkedik, durva terhelésváltáskor sem reagál szélsőségesen, hölgyeknek pont megfelelő. Főleg akkor, ha parkolni kell, hiszen az Alto a nevetségesen szűk helyekre is bepajszerozható, ahol már akár a Splash sem férne el. Kényelmi téren sem állunk rosszul, van klíma, elektromos első ablakok, CD-s mp3-as rádió, pohártartó, négy légzsák, és állítható magasságú kormányoszlop, talán csak a három csillagos törésteszt az, ami egy kicsit riasztó lehet, de a lényeg, hogy ne ütközzünk. Mindent egybevetve tehát könnyedén belátható, hogy az Altot a Suzuki leginkább a női vezetőknek szánja, akik hátra a gyerekülésbe behajítják a csemetét, elviszik bölcsibe, oviba, iskolába, aztán bevásárolnak egy kicsit és délután hazaviszik a kölköt. Mindezt alig 2,3 millió forintért tehetik meg, amibe három év vagy 100.000 km garancia fér bele, illetve 12 év átrozsdásodásra. Ilyen árban az Alto egyáltalán nem rossz választás, második autónak, női szaladgálósnak bőven megteszi. Azt kell csupán megérteni, hogy vannak emberek, akik új autót szeretnének venni, pont ebben a méretben és pont az előbb leírt célokra, így számukra nem alternatíva az ennyi pénzért 10 évesen megvehető luxusbatárok használtpiaca. Aki mégis fontolgatni akar, annak azt érdemes figyelembe venni, hogy klímás Splash van már 270.000 forinttal drágábban is, ami egy számmal, vagy legalábbis egy féllel nagyobb.
|
hozzászólások (0)
Kiemelt cikkünk
Subaru Outback 2.0D Comfort - Teszt
május 7. 2012.
Az Outback műszaki kifinomultsága miatt dicsérhető, így aki a szolgáltatásbeli hiányosságokat elfogadja, ár-érték arányban biztosan a legjobbat kapja
0 hozzászólás
