facebook
google
twitter
wiw
| Ahol még jelen vagyunk | Felhasználási feltételek | ||||
|
Tilos a TestCar Magazin bármely fotójának, írott anyagának, vagy részletének a szerző illetve a kiadó írásbeli engedélye nélküli újraközlése. Az oldalról kivezető linkeken elérhető tartalmakért a TestCar Magazin semmilyen felelősséget nem vállal. |
Nissan Qashqai +2 2.0 4WD Tekna - Teszt
március 8. 2011. 23:00
Mert a divat formálódásához az igények is hozzáidomulnak
A 2006-os bemutatáshoz képesti átdolgozás jót tett a külalaknak, bár a Qashqai régen sem volt csúnya. Mindez 7 személlyel és összkerékhajtással
Az egyre zsúfoltabb városok és a bennük élő emberek igényei nem mindig állnak összhangban egymással, ezért mindinkább a városi terepjárók felé húz a divatot követők szíve. Persze lehet, hogy ennek elsődleges oka épp a városok zsúfoltsága, és az SUV csak a szabadság utáni vágy szimbóluma, amelyre a város embere vágyik. Mindenesetre gyártói szemmel nagy kihívást jelent a környezet épen tartását célzó jogszabályok hadának és a vásárlók szárnyaló individuumának egymással ellentétes elvárásait egyszerre kielégíteni. A nagy terepjárók helyett e kompromisszum jegyében ezért születtek meg az olyan, városi, emelt hasmagasságú crossoverek, amilyen a Nissan Qashqai is. Egyszerre modern, takarékos, magas, és még parkolóhelyet is találni neki. Igaz, nem minden esetben kap összkerék-meghajtást, de a betondzsungelben felesleges is minden modellel ilyen rendszert cipeltetni. Megteremtődött hát, amire a városlakók vágytak, és ami a zöldek szemét sem csípi. Kellhet ennél több?
Igen, mert a divat formálódásához az igények is hozzáidomulnak. Melynek következménye, hogy ha már városi az a terepjáró, akkor rendelkezzen olyan funkciókkal, melyek eddig csak a családi kompakt egyterűek kiváltságai voltak. Így ne csak magas – és ezáltal úttalanabb körülmények között is helytálló – legyen, hanem leghátra is kerüljön bele üléssor, hogy akár heten is utazhassanak benne. Nos a Nissan nem átallott ez utóbbi elvárásnak is eleget tenni, ezért a Qashqai ráncfelvarrott változatából már kapható egy ideje a 211 mm-el meghosszabbított, 7-személyes változat, amely 135 mm-nyi növekedést tengelytávban is kapott az utasok elhelyezésének megsegítésére. A harmadik üléssorral – ahogyan már más gyártóknál is láttuk – nem lehet csodát tenni, mert leghátul elsősorban csak nagy lábhelyet nem igénylő – lehetőleg gyermekülésben rögzített – ifjoncok számára elegendő a hely. A ki- és beszálláshoz pedig plasztikus csontozat, vagy puhatestűekéhez hasonló felépítés szükséges, mert mások számára a középső sor háttámlái nem adnak elégséges mozgásteret a művelet elvégzéséhez. Ettől függetlenül, ha a szükség úgy kívánja, és végképp nincs más lehetőség, az utasokat tornasorba rendezve az utolsó két főt pár kilométer erejéig még elzötykölődtethetjük.
A csomagtartó alapesetben – az összes ülés felhajtása mellett – csupán 130 literes, ami tényleg csak a kézitáskák elhelyezésére elegendő. Viszont a jó variálhatóságnak hála, nem kell azonnal utánfutót szerezni, ha már legalább egy főnyi híja van az utastérnek, mert 6 személlyel 390, 5-tel 450, 3 fő esetén 750, míg 2 ember – tehát az első üléssor mögött mindent lehajtva – már 1520 literrel gazdálkodhatunk. Ráadásul a második üléspad három részben is hajtogatható, így hosszabb tárgyak és 4 fő szállítható akár olyan – igaz nem túl kényelmes, ám praktikus – konstellációban, hogy szélső utasunk mellett valaki középen ül. Ebben a köztes helyzetben 715 litert pakolhatunk tele. Viszont bármilyen holmit csak a csomagtér padlózatára helyezzünk, mert a kalaptartó roló gyakorlatilag terhelhetetlen. Cserébe a kisebb tárgyaknak van néhány tároló, sőt, a hozzánk kerülő kocsiba például tárolóval ellátott könyöktámasz is jutott – de ez egy magas felszereltségű modell volt. Méghozzá olyannyira, hogy a kétzónás klíma már nem is volt meglepő a kulcsnélküli indítás mellett. Persze a klíma által befújt, eltérő hőmérsékletekből utolsóként már csak a második sorban ülők érzékelhetnek valamit, mivel a természeti törvényeknek megfelelően leghátra már kevert levegő érkezik. Persze ezzel egy ekkora kabinban ésszerű költségvetés mellett nem nagyon lehet mit kezdeni. Nem úgy, mint az indításhoz magunknál tartandó jeladónak az elhelyezésével. Vele kapcsolatban ugyanis az az érzés fogalmazódik meg az emberben, hogy - a számára elkülönített rendes tároló híján - a Qashqait alapvetően kulcsos autónak tervezték és csak szükségképpen került bele eme opció. Tényleg érdekes, hogy sehol sincs jó helyen a technikai apróság. Akárhová helyezzük, vagy bent felejtjük, vagy lepottyan.
De ha teccnika, akkor vezetés közbeni információk. Ezekről pedig az egyértelmű, szép és átgondolt műszerfal tájékoztatja a sofőrt, melynek adatai között úgy válogathatunk, hogy még a kormányt sem kell elengedni. No nem agyhullámokkal kommunikáló fedélzeti számítógép ad lehetőséget erre, hanem a kormányon lévő információs gomb – melyet egy „i”-vel jelölnek. A többi kezelőszerv ergonómikus szemléletű elrendezése, és a kelleténél több gomb sem zavarja össze az embert, ha a beépített funkciók között kíván lépkedni. A gyors és könnyű használatot támogatja a navigációs rendszer kezelhetősége is, melyet az érintőképernyőn kívül középkonzolba épített gombokkal is irányíthatjuk, így teljesen egyértelműen fejezhetjük ki szándékunkat az eszköz felé. Hogy pedig ne csak előre mehessünk a „hosszú” autóval, hátrafelé tolatókamera finomítja tovább érzékelésünket.
Motorizáltság terén viszont a tesztautó nem volt túlzottan eleresztve, mivel kétliteres, 140 lóerős teljesítménnyel felruházott erőforrása egy szívó benzines volt. Kiforgatva természetesen megvan benne a potenciál, amit a nagyobbacska homlokfelület melletti 180 km/h feletti végsebesség is jelez, de valahogy mégsem illik a kocsihoz. A hosszú, nagyobb tömegek megmozdítására termett és alaphelyzetben is 1450 kg-ot nyomó karosszéria nagy gondolkodások közepette gyorsul. Egy alacsony fordulaton is nagy nyomatékot szolgáltató Diesel-egység felel meg igazán a Qashqai habitusának. A motorerő útra juttatásáról a Nissan „All Mode 4x4”-nek nevezett összkerék-meghajtási rendszere gondoskodik – mint a Dacia Dusterben is –, amelynek három üzemmódja közül egy váltókar előtt elhelyezett gombbal választhatunk. A rendszer alaphelyzetben csak az első kerekre visz nyomatékot a takarékosság jegyében, viszont a három üzemmóddal ebbe a hajtási struktúrába kapunk némi beleszólást. „Auto”-módban a rendszer maga dönti el, mikor zárjon összébb a központi tengelykapcsolón, ekkor a teljes nyomaték 50%-át is képes a hátsó kerekekhez küldeni. Ez a rendszer a megemelt, szabad magassággal már személyautóval leküzdhetetlen viszonyok között is keresztül juttat minket, ám mindenképpen fontos, hogy ne essünk túlzásba a képességek megítélésekor. Összességében a 2006-os bemutatáshoz képesti átdolgozás jót tett a külalaknak, bár a Qashqai régen sem volt csúnya. A 7-személyes kivitel előnye inkább a megnyújtott karosszériából fakadó nagyobb csomagtér - melyhez a leghátsó ülések mellőzésekor jutunk -, mivel a leghátra történő beszállás igen nehézkes. Az összkerékhajtás nagyon jó, de a növelt hasmagassággal együtt sem lesz még igazi terepjárónk. Motorból a Qashqaihoz mindenképpen dízel dukál, még ha az 1.6-os benzineshez Stop-Start-rendszer is rendelhető. A belső kényelmes – még a második sorban is –, és a kocsi kezelése is logikus. Megfelelően összeállítva egy remek autó, mely a városi ember számára ideális, akár városi utakon hajt, akár szabadba vágyik.
|
hozzászólások (0)
Kiemelt cikkünk
Subaru Outback 2.0D Comfort - Teszt
május 7. 2012.
Az Outback műszaki kifinomultsága miatt dicsérhető, így aki a szolgáltatásbeli hiányosságokat elfogadja, ár-érték arányban biztosan a legjobbat kapja
0 hozzászólás
