facebook
google
twitter
wiw
| Ahol még jelen vagyunk | Felhasználási feltételek | ||||
|
Tilos a TestCar Magazin bármely fotójának, írott anyagának, vagy részletének a szerző illetve a kiadó írásbeli engedélye nélküli újraközlése. Az oldalról kivezető linkeken elérhető tartalmakért a TestCar Magazin semmilyen felelősséget nem vállal. |
Honda Civic 1.8 Sport Special Edition - Teszt
január 20. 2011. 23:19
A földönkívülieknek is jó az ízlésük
A „Sport” jelző alapján azt gondolhatnánk, hogy ez az autó felszaggatja az aszfaltot, de ebben az esetben tévednénk
Az autógyártás történelme természeténél fogva bővelkedik a közönséget formailag megosztó alkotásokban. Elég, ha csak az elmúlt egy-két évtizedre gondolunk, például a Twingo, vagy a nagyon komoly torzulásokban szenvedő Multipla személyében, melyek sokakból mosolyt, de legalább ugyanannyi emberből hányingert váltottak ki. Vitathatatlan, hogy a 21. század piaci politikájába nehezen fér bele bármi olyasmi, mely a megszokottól eltérő, és magában hordozhatja a veszélyt, hogy morfológiai tulajdonságai miatt a vevőket elriaszthatja. Éppen ezért kedvelem a Civicet is, mert be merte vállalni az újdonsággal járó kockázatot és nem volt hajlandó formai áldozatokat tenni az eladhatóság oltárán. Az már más kérdés, hogy a 2006-ban utcára került és szinte azonnal az „ufó” jelzővel megcímkézett produktumra többen is panaszkodtak a zörgő műanyagok és a kényelmetlen könyöktámaszok okán. Másoknak azzal volt problémájuk, hogy törés esetén a lámpák cseréje az egész orron és faron végigfutó kialakítás miatt horror összegbe kerül, de ismerjük a mondást, miszerint aki kutyával alszik, bolhával ébred.
A tesztünkben szereplő Civic esetében az első lámpákkal nem lesz ilyen gondunk, mivel itt az „egybelámpák” helyett fekete hűtőrácsot kapunk, ami kimondottan szép, valamint sportos hatást kelt. Természetesen a Sport Special Edition nem merül ki ennyiben, vele jár még a formás első- és hátsó szoknya, krómozott első ajtókilincs, a szürke, ütős, ötküllős alufelni is, melyen 17 collos abroncsok feszülnek. Beülve sem változik meg a véleményünk, továbbra is a sportosság eltéveszthetetlen jeleivel találkozunk, különös tekintettel a fém pedálokra és a bal láb pihenését szolgáló platnira. A Civic belső terére jellemző futurisztikus megjelenés még Darth Vadert is úgy elbűvölné, hogy azonnal a bolygókat megsemmisíteni képes halálsugár gombját kezdené el keresni. A műszerfal megállná a helyét bármelyik sci-fiben, és nem tagadom, hogy van egy-két olyan gomb, melynek funkciója mai napig ismeretlen számomra. Mindenfelé gombok és kapcsolók, az ember pedig próbálja felmérni, hogy mi mire jó, aztán inkább úgy dönt, hogy visszatér a gyökerekhez és nem nyúl semmihez, csupán elindul, halad, sebességet vált, indexel, kanyarodik és fékez. Ugyanakkor mégis nagyon jól érzi magát a kormány mögött, ami egyrészt a kényelmes bőr és szövet kombinációjú, jó oldaltartást biztosító üléseknek, másrészt a Civic jellegzetes formájából adódó, bőséges belső térnek köszönhető.
A kissé szürkésfeketére sikerült hangulatot jól oldják az ezüstszínű betétek, és a sok kütyü miatt kicsit úgy érezhetjük magunkat, mint gyerekkorunkban, a játékboltban, amikor egyik játéktól a másikig rohanunk. Ez az autó bizony több, mint az elsőre kiismerhető németek, ezt fel kell fedezni, bátornak kell lenni, hogy mindent meg merjünk nyomni. Vagy egyszerűen el kell olvasni a kezelési útmutatót, de akinek a vére benzinszagú, az inkább meghal, minthogy ilyet tegyen. 2006-ban sokan panaszkodtak, hogy kevés a tároló rekesz, ezt nem tapasztaltam, mind a kesztyűtartó, mind az egyéb rakodóterületek jól használhatóak, és kellő kapacitással rendelkeznek. A hátsó ajtók apró méretük ellenére könnyedén beengedik az utasokat, de azért oda kell figyelni, hogy az átlagos emberi testmagasságot meghaladó humanoidok inkább a jobb egyben foglaljanak helyet. Kényelmi téren ez a verzió alig különbözik az alap 1.4-től, ami nem azt jelenti, hogy fapados lenne, hanem azt, hogy az alapmodell a jól felszerelt. Ennek megfelelően tehát van esőérzékelős ablaktörlő, automata fényszórókapcsoló, tempomat, automata klíma, fűtött első ülések és külső tükrök, négy villanyablak, és többfunkciós fedélzeti számítógép. Korai halálunkat megakadályozandó, légzsákok vesznek körbe minket, guminyomást figyelő rendszer, ABS+EBD+ kipörgés-és kisodródás gátló vigyáz ránk. Felárért vásárolhatunk még navigációs rendszert.
A „Sport” jelző alapján azt gondolhatnánk, hogy ez az autó felszaggatja az aszfaltot, de ebben az esetben tévednénk. Az 1799 köbcentis motor 140 lóerejével és 174 Nm-ével nem teljesít ugyan rosszul (0-100 km/h: 8,9 sec), de azért ez nem az a fajta gyorsulás, melynél a tüdőnk rápasszírozódik a gerincoszlopunkra. Előbbi 6300-as, utóbbi 4300-as fordulatnál jelentkezik, ami főleg a nyomaték esetében szépen érződik is. Négyezres fordulat környékén ugyanis megváltozik a motor hangja, érezni, hogy megjön a teljesítmény, mi pedig vígan tapossuk a fém pedált a padlóig, a vélt 205 km/h-s végsebességig. Ugyanakkor a Civic nem ellensége a visszafogottabb ritmusú, városi autózásnak sem, akár kétezres fordulatnál is magasabb fokozatba kapcsolhatunk.
A hat sebességes, rövid áttételeket tartalmazó váltó japánosan pontos, a kuplung hibátlan, az egyetlen kifogásolható rész sem mechanikus, hanem látványbéli problémát jelent, ráadásul már a szerelő szalagról elsőként legördült Civic óta. Mert értem én, hogy innovatív dolog a manuális váltó esetén is elhagyni a váltószoknyát, de ami a helyén van, az egyszerűen borzalmas. A 300 forintosnak látszó műanyagból kikandikáló, vékony váltóbot részemről kritikán aluli, amivel egyáltalán nem tudtam megbékélni. Másik problémám az osztott műszerfal, melyen felül digitálisan jelenik meg a sebesség, alatta pedig az analóg fordulatszámmérő. Alapvetően sem szeretem a digitális kijelzőket, de ez így, ebben a formában annyira megosztotta a figyelmemet, hogy városban folyamatosan ott lebegett a fejem felett a 30.000 forintos csekk veszélye, mivel a megszokott helyen nem a sebességet láttam, hanem a fordulatszámot.
Egyéb problémát a Sport
Special Edition esetében nem találtam, a futóműve is igazi japán, vezetés
közben folyamatosan érezzük az autót, forszírozott helyzetben
alulkormányzottságot mutat. A fogyasztás a gyári adatoknak megfelelő, azaz 9
liter körül alakul városi körülmények között, országúton ez lemehet 6 liter
környékére is, ami egyáltalán nem rossz. Autópályán az előbb említett rövid
áttételeknek köszönhetően rövid távon a zaj, hosszabb távon a fogyasztás lehet
kellemetlen.
Műszaki adatok - Honda Civic 1,8 Sport Edition A TestCar véleménye Érdekes a Civic árképzése,
ugyanis az alapmodell alig valamivel 5 millió alatt kapható meg, a Sport
Special Edition pedig 5,8 millió tájékán van, ami azt jelenti, hogy a szebb
kinézetért, jobb teljesítményért az alapmodell árának 15 százalékával kell
többet fizetni és máris van egy esztétikus, sportos megjelenésű, jól autózható
járművűnk. Értékelés: 10/8,5 pont
|
hozzászólások (0)
Kiemelt cikkünk
Subaru Outback 2.0D Comfort - Teszt
május 7. 2012.
Az Outback műszaki kifinomultsága miatt dicsérhető, így aki a szolgáltatásbeli hiányosságokat elfogadja, ár-érték arányban biztosan a legjobbat kapja
0 hozzászólás
