Nagy dobása volt a Daciának, amikor maga is beállt az SUV-ket kínáló márkák táborába. Igaz, a románoknak nem ez az első, négykerék-hajtást kínáló, nehezebb viszonyok között is elboldogulóra tervezett autójuk, hiszen az egykori szocialista blokkban az ARO-val ők kínáltak egyedül alternatívát a Lada Niva mellé.

Ám az új kor autós szelleme új elvárásokat támaszt a strapabíró modellekkel szemben is, így míg a hajdani ARO-k gépkocsi-heterautó összvérében a fuvaros vérvonal dominált, addig napjainkban egy „B”-kategóriás jogosítvánnyal vezethető jármű eladhatatlan lenne a személyautók kényelmi téren nyújtott kínálatai és vezethetősége nélkül. Ráadásul a Daciának nem csupán a személyautós kényelem és a strapabíróság együttes meglétére kellett ügyelnie, hanem – mivel a nyugati világban már ősidők óta jóhírű márkák is kínálnak praktikus SUV-ket – figyelemkeltően kellett színre léptetnie újdonságát. Ez pedig – maradva a Logan esetén már bizonyítottan sikert hozó receptnél – az európai minőséget alacsony árral kombináló megoldástól semmivel sem sikerülhetett volna jobban. Természetesen az alacsony ár kompromisszumokat követel mind fejlesztői, mind pedig felhasználói oldalról, de a Duster ára és tudása által nyújtott előnyök súlyozása után elmondható, hogy a megalkuvásokat messze háttérbe szorítják a pozitívumok.

Képgaléria! Kattintson a képre!

Az autó szoknivalói közül a legszembetűnőbb talán a külső, amiről már első ránézésre érezhető, hogy csak mellékszerepet kapott a Duster tervezésekor. Ezen ugyanakkor még sincs mit csodálkozni, hiszen kis költségvetésből nem finanszírozható egyszerre egy mindenki szívét megdobogtató formaterv és a megfelelő műszaki tartalom megteremtéséhez szükséges fejlesztések összessége, melyek közül utóbbi a modell sikerét alapjaiban határozza meg. Ráadásul egy autó csinos vonalakkal való felruházása esetén nemcsak valamely nagy tapasztalatú designstúdió árszínvonala kalkulálandó a kiadásokba, hanem a bonyolultabb formákból adódó megnövekedett gyártási költségek is. Szóval, ha figyelembe vesszük, hogy a tesztelt Duster összkerék-meghajtással, újonnan nagyjából 3 250 000 Ft-ért megvásárolható, teljes mértékben értelmét veszti minden fajta vonalvezetés és belső anyagválasztás negatívumait taglaló eszmefuttatás. Viszont mivel minden autónak megvan a maga erőssége, a kissé leegyszerűsített megjelenés arra enged következtetni, hogy a vásárlók meghódítása felé az autóban rejlő potenciál irányából indultak útjukra az alkotók. Ilyen pedig igenis van, és ez nem más, minthogy ez az autó a maga valóságában, a maga tudásával, használhatóságával, strapabíróságával ezért a pénzért, új autóként létezik. Sőt, európai!

E fentieket szem előtt tartva mindjárt más fényben dereng a Duster, és máris érthető, hogy tőlünk nyugatabbra, ahol Renault embléma díszeleg az autó elején, valamint hogy arrafelé a Dacia szónak sincs pejoratív kicsengése autós berkekben a múlt miatt, a Duster kelendősége akkora méreteket öltött, mely kezdetben meghaladta a gyártási kapacitásokat, valamint messze túlszárnyalta a tervezett eladási mutatókat is.

Márpedig Nyugat-Európában nem adható el bármi. Az a korosztály, amely nálunk Trabanton, Zsigulin, Skodán szocializálódott, a vasfüggöny szabad oldalán Volkswagen Golfon, Volvo 340-esen, vagy Peugeot 205-ösön indult a sofőrré válás felé. Ők azok, akiket a Daciának az árával kell maga mellé állítania – hiszen egy bizonyos minőségi szint számukra természetes –, és mi vagyunk azok, akiket a régmúlt emlékei nyomán nem a Dacia megfizethetőségének, hanem tudásának és összeszerelési minőségének kell meggyőznie. És itt érkeznek az előnyös tulajdonságok. Melyek egyike vitathatatlanul a Renault jelentős mértékű közreműködése a gyártástechnológiában és az alkatrész-beszállításban. E területek problémakörének leegyszerűsödése a Dacia oldaláról olcsó fejleszthetőséget, fejlesztési lehetőségeikhez mérten meglehetős minőségjavulást és a Renault név révén biztos nyugati megjelenhetőséget biztosít. Míg a francia gyártónak az alkatrészek és az összes eladott gépjármű darabszámának növekedésből származó profittöbblet hoz sokat a keleti vállalatba történt beszállás. Így voltaképp a mai Dacia modellek tulajdonképpen szinte Renault-k, csak épp nélkülözni lehetett róluk a francia gyártó hírneve miatt feltétlenül szükséges, ám drága részeket.

Képgaléria! Kattintson a képre!

Ennek következtében lett a Duster is olcsó, ár-érték arányát tekintve kategóriateremtő. Valamint ennek okán éri a bennülőket is az a kellemes meglepetés, hogy a kemény műanyagok esztétikus barázdázásukkal és jó formájukkal mégis szimpatikus belteret alkotnak, hogy az est leszálltával szép, narancssárga műszerfal tájékoztatja a vezetőt a kocsi paramétereiről, valamint kellően vastag, jól kézbe illeszkedő kormánykerék, könnyen elérhető, jól pozícionált, csúszásmentes fogású kézifék és kézre eső, kellemesen gömbölyded formájú váltógomb együttesén keresztül bonyolítható az irányítás. Sőt, az olcsóságra törekvő kivitelezés és anyagfelhasználás mellett olyan apró kedveskedéseknek is jutott hely, mint a textilbetét az első ajtók panelein, a szellőző nyílásokat és a középkonzol kezelőszerveit körül ölelő zongoralakk betétek, melyekből az ajtók fogantyúin is találni, valamint ezüstszínű, kellemes fogású belső kilincsek, melyekkel azonos az a műanyag szem, ami a váltógomb közepén a fokozatkiosztást ismerteti.

Tesztünk folytatódik a következő oldalon! Lapozzon!