A Citroen a C3-ast 2002-ben indította útjára, és ezzel a modellel maga is belépett a kompakt kisautókat kínáló márkák közé. Méghozzá olyan autóval, melynek – az akkori értelemben vett – francia mivoltja megkérdőjelezhetetlen volt. Ugyanis vásárlói rétegének figyelmét azonnal magára vonta érzékszervekre gyakorolt hatásával, és szerethetősége miatt sokakat maga mellett is tartott, ám – az akkoriban megszokottaknak megfelelően – a használat során apró és bosszantó hibákkal tette próbára tulajdonosai szeretetét. A leggyakoribb jelenségek az egyébként sosem látott, ám télen fel-felvillanó kontroll-lámpák, a SensoDrive automata váltó, valamint a gyújtáselektronika hibái, és az olyan, szintén hagyományos tünetnek tekinthető tényezők, mint a zörgő elemek a beltérben és az ezeregyszáz köbcentis motornál a fővárosban mérhető 10 liter feletti fogyasztás. E tulajdonságok összessége eredményezi azt, hogy a korai darabokról a tulajdonosok véleményei a két szélsőséget képviselik. Aki alig, vagy csak kis mértékben találkozott a hibákkal, az egy szeretetreméltó jószággal való barátságként tekint vissza az együtt töltött időkre, ám akinek a használat során a hibalistából több is kijutott a kelleténél, annak számára csak a düh és a keserűség sejlik fel az érzelmek említése kapcsán.

Az első ránézésre való megszerethetőség tekintetében komoly hasonlóságot mutat elődjével az új, 2009-ben debütált C3-as is, ám oly sok tekintetben vált egyedivé – és ezáltal elődjén túlmutatóvá –, hogy az új modell ismét jó esélyekkel ragadhatja magával érzelmeiknél fogva azt a vásárlói célcsoportot, mely a prognózisok szerint Nyugat-Európában a 20 és 40 év közötti hölgyekből áll majd. Ám mivel pusztán az első benyomásokra nem lehet alapozni egy típus sikerét, egyértelmű tanúbizonyságot az átalakulással érkező előrelépésre az idegesítő hibák eltüntetésével, azaz meg nem jelenésével kapunk.

Képgaléria! Kattintson a képre!

Ugyanakkor az első benyomások alapján magabiztosan kijelenthető, hogy kategóriatársaihoz képest jelenleg igenis komoly vetélytársról beszélünk a kis Citroen kapcsán, hiszen térkialakításával és egyediségével nemcsak utolérte, hanem el is hagyta riválisait. A változás pedig nem csak stílusában, hanem minőségében is nyomban tetten érhető. Így a minőségi hatást keltő utastéri anyagok megjelenésén túl olyan azonnal érzékelhető, extra hatások emelik a „B”-szegmens élvonalába a C3-ast, mint a lábtér és a váltókar feletti konzolon elhelyezett tároló megvilágítása. Ezen felül a minőség kérdéskörében mindenképp szót érdemel a kellemes anyagból formázott, megfelelően méretezett és rásegítésének mértékében is optimumra hangolt kormánykerék, mellyel a szintén elismerésre méltó hangolást kapott futóművön keresztül jól manőverezhető, (és városi használathoz illően) fürge irányítást kapott az autó.

A vezetőülés környékét vizsgálva szembetűnő a divatos műszerfal, amely könnyű áttekinthetőségével segíti az adatok menetközbeni leolvasását, ami városi autóként azért nagy előny, mert nem von el felesleges figyelmet a vezetőtől, aki így több szabad kapacitással koncentrálhat a járműve körüli eseményekre. Az e szempontból jelesre vizsgázott műszerfal mellett viszont pont ebben mutatnak hiányosságokat középkonzolra került gombok. Az egyes menüpontokhoz ugyanis elhelyezésükben és méretükben is szerencsétlenül megválasztott billentyűkön át vezet az út, ezért csak nagy odafigyelés árán érhető el a kívánt funkció. Ezt leszámítva a belteret csak dicsérni lehet. Ehhez kapcsolódik az az érdekes tervezési elgondolás, melynek értelmében az új C3-as méretnövekedése nem követi a „változatlan hosszhoz párosított megnyújtott tengelytáv” trendjét, melynek eredménye mindössze 6 mm a tengelytáv növekményben.

Képgaléria! Kattintson a képre!

Ezzel szemben véknyabb profilú ülések alkalmazásával és a kesztyűtartó besüllyesztésével érzékelhető lábtér növekedést könyvelhet el az új modell. Ráadásul a térérzetre további jótékony befolyással bír a 19 mm-es magasság és a 61 mm-es szélesség irányú bővítés, valamint az Exclusive felszereltségi szintben szériatartozékként járó Zenith szélvédő. Ám mivel a kategória nem ad korlátlan lehetőséget a terjeszkedésre, utasok szempontjából még mindig a gyerekeknek és az alacsonyabb termetű felnőttnek kedvez maximálisan a helykínálat. De fontos megjegyezni, hogy a magasságában is megválasztható üléspozíció és a tetőív vonalvezetése okán termetesebb vezetők sem kényszerülnek kisautós kompromisszumokra a kényelem terén.

A tesztünk folytatódik! Lapozzon!