Az Alfa Romeo MiTo 2008-ban másodikként lépett be az addig MINI uralta kategóriába. Megjelenése olyannyira jól sikerült, hogy a 2009-es Év Autója szavazáson az ötödik helyezést elérte el. Mára viszont elérkezett az az idő, amikor már nem csak benzines variánsok szerepelnek a 100 lóerőt meghaladó variánsok mezőnyében, hanem a Fiat konszern 1.6 literes - az Alfa Romeo által JTDm-nek nevezett – Diesel erőforrása is.

Képgaléria! Kattintson a képre!

A legkisebb Alfát egyedi, sportosságot sugalló, érzelmekkel teli formavilág jellemzi, melyhez leginkább a piros szín passzol. Ezt a sportosságot hivatottak kihangsúlyozni a keret nélküli ablakok, a kerek hátsó lámpák, az őket körülvevő piros betétekkel, valamint a háromszög alakú hűtőmaszk széleiből induló, széttartó törésvonalak a motorháztetőn, melyek az autó közepét optikai átmenet nélkül vezetik a szélekbe. Ez utóbbiak olyan hatást keltenek, mintha egy Forma-autót egészítették volna ki azokkal az első kerekeket és a lámpatesteket magukba ölelő, orrkúp mellé szerelt részekkel, melyek nélkül közúti forgalomba jármű nem kerülhet - ám versenyautón csak felesleges sallangok. Ennek ellenére sikerült olyan első lámpákat rajzolni, amikkel a hölgyvásárlókat is megragadják, valamint az arculat összkialakításának tekintetében azt elérni, hogy a vérpezsdítőbb vonalakat kedvelő, ám agressziómentes közönség se forduljon el a MiTo-tól. De mindezekkel együtt a forma mégis igencsak megosztó, sokaknak tetszik, sokaknak nem. Egy biztos, az érzelmekre hat.

Szerencsére a belső tér kialakításának tekintetében sem kell lemondani a különlegességekről, már ami a hangulatot illeti. A kevlár hatású betétek abszolút jól passzolnak a kocsi külső formavilágához és mind a sportosság, mind a különlegesség élménye tovább kísér bennünket a beltérbe. Túlzásokba nem estek az enteriőr kifundálásakor: így nem csak a kevlárutánzat anyaga sem az a fajta, amely teljes mértékben szolgálná a meggyőzést, hanem azzal a jellegzetesen olasz autós hagyománnyal sem találkozni a MiTó-ban, melynek lényege, hogy bizonyos üzemállapot műszerét a vezető felé fordulóan pluszban beépítik a középkonzol tetejébe a minél szélesebb körű tájékoztatás jegyében. Itt azoknak az óráknak a helyére a szellőzők kerültek – melyek vigaszul legalább szintén kör alakúak. De ezekkel végére is érni a negatív megállapítások listájának, ezen túlmenően már csak a kellemes fogású, bőrborítással gazdagított kormányról, a fémhatású díszítőelemmel ellátott váltógombról és az ezüstszínű műanyag betétekről illik szót ejteni. Utóbbi pozitívumok és az elől ülőket kényeztető pazar helykínálathoz társuló jól pozícionálható vezetőülés együttese pedig azt eredményezi, hogy a minőségérzetet szinte egy egész kategóriával magasabbinak érezni.

Képgaléria! Kattintson a képre!

Az Alfa méreteiből és a háromajtós kivitelből adódóan ugyanakkor hátul már korántsem nevezhető kompromisszummentesnek a helyzet, mivel sem fej-, sem pedig lábtérből nem adatik elegendő az odarekedteknek, bár ebben a méretosztályban ezen paraméterekkel még mindig nincs miért szégyenkezniük a gyáriaknak. Akik egyébként a praktikumok terén sem fukarkodtak, ugyanis holmiaink elhelyezésére az ajtók aljában található térképzsebeken túl a kézifék alá és a váltó elé került pohártartók egészítik ki maga után kivitelezési kívánnivalókat hagyó kesztyűtartót. Persze azért még ne akarjuk egy nagybevásárlás minden emlékét magunk körül, az utstérben elhelyezni. A megnövekedett teherszállítási igény kielégítésére ott a csomagtartó, amely elismerésre méltó mélységéből adódóan meglepő befogadóképességgel rendelkezik.

Tesztünk folytatódik! Lapozzon!