A Suzuki terepjáróit mindig nagyon komáltam, mert vegytiszta leképezése volt az úttalan utakon való közlekedés egyetlen lehetséges, autós alternatívájának. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy örök kedvencem, azaz a Navara nem tudná utánuk csinálni, de a Jimny és a Samurai, mint két aránytalan, négykeréken guruló törpe, nem ismernek akadályokat. Abban is biztos vagyok, hogy ha Zsákos Frodónak is lett volna a birtokában a kettő közül valamelyik, akkor olyan gyorsan ért volna célhoz, hogy A Gyűrűk Ura mindössze egy részes lenne. A Grand Vitara nagyobb testvérként már kicsit más, bár születésénél még benne is megvoltak ezek a képességek, de a mai SUV evolúciónak megfelelően átalakultak az értékrendek, de a japán gyártó így sem felejtette el, hogy honnan jött. Szerencsére annyira azért nem vészes a dolog, amit az is jelez, hogy a betegellátó intézmények előtt, ügyeletes orvosi járműként láthatunk Vitarát is, mely aranyárban mért alternatívája az orosz autóipar mindentvivő Lada Nivájának.

Suzuki Grand Vaddisznó

Képgaléria! Kattintson a képre!

Szokásunknak megfelelően, először kívülről méregettük a termetes jószágot, melyről első látásra is sugárzik, hogy nem csak a városi terepjárás paradoxonjának akar megfelelni. Az orr rész kellően markáns, nélkülözi az alkotói szabadság lázának hagymázas íveltségét, így minden szépen a helyén van, a nagy lámpáktól kezdve a krómkeretes hűtőrácson át a lökhárítókba integrált ködlámpákig. Ez így is van rendjén, mert egy ilyen járműnek legyen csak vaddisznós kinézete, hogy terepen is kaján vigyorral az arcunkon ülhessünk a kormány mögött és ne az éppen lehulló díszítőelemek recsegése adja az akusztikus aláfestést. Az elpusztíthatatlanság érzetét tovább erősítik a vaskos alufelnik és a rajtuk feszülő 17-es abroncsok, valamint a 200 milliméteres hasmagasság. A terepszög elöl 29, hátul 27 fok, ami meg sem közelíti egy parancsnoki UAZ lehetőségeit, de így sem rossz, ráadásul áthaladáskor nem kell feleslegesen aggódnunk a fellépő miatt sem, mert szerencsére nincs. Az oldalra nyíló hátsó ajtón kívülről foglal helyet a pótkerék, melynek dobozán ott díszeleg a szép nagy Suzuki felirat is, ami szintén a terepjárós jelleget erősíti. Összességében tehát kijelenthető, hogy a Grand Vitara felesleges cicomák nélkül is kellő mértékű egyéniséggel gördült le a gyártósorról, így a kinézet oltárán csipetnyit sem kellett áldozni a használhatóságból.

Képgaléria! Kattintson a képre!

A tesztünk folytatódik! Lapozzon!