Ahhoz, hogy az emberiség fennmaradjon, szükség van az utánpótlásra, gyermekekre. Onnan lehet tudni hogy, jól tesszük a dolgunkat, hogy egyre több hét üléses egyterű kerül ki a piacra, melyeknek mi más célja lenne, mint fuvarozni a jövő generációit. A Citroen, a már jó ideje sikeres C4 Picasso-t bővítette ki hét férőhelyesre, hogy ezzel segítse a kötelességtudó szülők feladatát.

Képgaléria! Kattintson a képre!

Hozzányúlni egy szép és elfogadott formához csak igazán jó okkal lehet, hiszen nem biztos, hogy a módosítások előnyösek lesznek. A kategóriában etalonnak számító Renault Scenic elhatározta magát és addig nyújtózkodott, amíg hírtelen hét személyes nem lett. A változás azonban nem változtatta meg az autó arányait, megmaradt a szép és különleges formavilág belül, illetve kívül is. Citroennél a kiindulási alap a C4 Picasso volt, melynek nagyon szép ívei és különleges megoldásai egy igazán szemrevaló és különleges külsőt kölcsönöztek neki, hovatovább a sportos jelzőt sem vonnám meg tőle, bármekkora őrültségnek is tűnhet ez, egy szépen dizájnolt burgonya esetében. A 12 centivel hosszabb Grand változat veszített az alap Picasso virtuóz külső megoldásaiból, de még így sem leszünk rosszul tőle, ha ránézünk. Igazából csak konzervatívabb lett, ami nem baj, legfeljebb csak az olasz dizájn iskolákban felnőtt formatervező ínyencek fanyaloghatnának rajta egy kicsit. Változott a hűtőmaszk és a ködlámpa fészek, illetve a Grand változat krómcsíkja végigfut az autó oldalán ellentétben a sima C4-essel.

Képgaléria! Kattintson a képre!

A külső, amellett hogy fontos, még mindig elhanyagolható a belső tér mellett, már csak azért is, mert a gyerekek nem a karosszérián utaznak, hanem belül, ahol ebből kiindulva fontos a variálhatóság és a kényelem. Az első ülések kényelmesek és igazán jól tartanak, tág határok között állíthatók. A középső sorban ülők saját ventilátor-vezérlést, asztalkákat és fényvédő rolókat kaptak, továbbá egy hatalmas napfénytetőt, ami hangulatossá teszi az utazást abban az esetben, ha a hangulat szó alatt itt a jobb fényviszonyok közti rosszalkodást értjük. A hátsó két ülés is használható gyerekeknek, abban az esetben, ha a szülő képes előkeríteni őket a padlóból. Ez ugyanis nem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek gondolnánk, sőt kifejezetten hajmeresztő akadályokkal találkozunk. A kalaptartó rolót nincs hova tenni a kocsiban, ami elég komikus helyzeteket szülhet akkor, ha nem otthon bajlódunk ezzel. Ha mégis rákényszerülünk, hogy köztes helyen szedjük elő a hátsó két ülést, akkor a kalaptartót a középső üléssornál lehet a lábak alatt elhelyezni, ami egy hat milliós autótól enyhén szólva nevetséges. A padló kárpitelemeit is el kell tüntetni - mert nem tűnnek el maguktól. Némelyiket kis műanyagretesszel rögzíthetjük más ülések támláihoz, némelyiket mágneses rögzítő elemek tartanak össze. Ez leírva is, de az életben is elképesztően bonyolult, ami miatt az ember elgondolkodik, hogy miért nem csempésznek át a franciák japán ergonómusokat, akiknek a kisujjában van a szakma ( Honda Jazz, Fr-V, stb..).

Tesztünk folytatódik a következő oldalon ! Lapozzon !