A kis kategóriában lépcsőshátú formát alkotni, nem feltétlen a világ legjobb gondolata, nézzünk csak a Fabia-ra, vagy a City előző generációjára. Mindkettő úgy nézett ki, mintha a Notre Dame púpos toronyőre alkotta volna meg saját képére. Persze a praktikumát nem lehet vitatni, hiszen sokkal jobban cuccolható, mint az ötajtósok. Az új City, ami a Jazz padlólemezére épül, magasan átugrotta a lécet, sikerült a külalakból kihozni a legtöbbet.
 |
| Képgaléria! Kattintson a képre! |
Vannak bizonyos gyártók, akiknél trend, hogy messziről nem lehet megkülönböztetni a különböző kategóriában indított „versenyzőiket”, mint például az X3 és az X5, vagy a Polo és a Golf. Ehhez a brigádhoz csatlakozik a City is, legalábbis ami az orrát illeti, az ugyanis erősen hajaz az Accord-éra. Ugyanakkor a City formájában mégis érezni némi túlzsúfoltságot, mintha megterveztek volna egy nagyobb autót, amin mégis „zippelni” kellett, hogy beleférjen a direktívák által kívánt méretekbe. Ettől függetlenül senki nem fog öklendezni, bármerről nézi is, sőt hátulról is kellemes látványt nyújt, ami ebben a kategóriában neuralgikus pontja szokott lenni a járműveknek. Különösen kellemes a krómozott kilincs, valamint a 16-os könnyűfém keréktárcsa, amin a 185-ös gumik feszülnek. Méreteit tekintve nem sok változás történt, 20 mm-rel szélesebb, 25 mm-rel hosszabb és 15 mm-rel alacsonyabb, de ezt úgysem vesszük észre.
 |
| Képgaléria! Kattintson a képre! |
Az utastérben is pozitív ingerekre számíthatunk, gyönyörű egységet alkot minden, szépen elrendezett, anyagában is tetszetős beltér fogad. Az örök fanyalgók beleköthetnek a műszerfalba, de ahogy mondani szokás, nem kell azt állandóan fogdosni. Az analóg órák is szépek, javukra írható, hogy megvilágításuk is kellemes, nem az a kék rettenet, amit annyira nagyon gyűlölünk. Számomra hiányérzetet kelt, hogy száműzték a vízhőfok-mérőt, de aki rutinos H-Astra, vagy Caddy tulajdonos, az észre sem fogja venni a hiányát. Az összeszerelés minősége és a kapcsolók, tekerentyűk működése japánosan hibátlan, nagyon lehet szeretni. A pedálok elrendezése ideális, a nagytalpúakat sem fenyegeti az akaratlan pedálnyomkodás veszélye. Az ülések oldaltartása jó, az autó méreteihez képest az ülőlap hossza is megfelelő, hosszú távon sem fárasztó, és kellően tömött. Apró trükk, hogy az első ülések kicsit meg vannak emelve, így a hátsó soron utazók sem panaszkodhatnak, akik a tágra nyíló ajtónak köszönhetően akkor is könnyedén be tudnak szállni, ha éppen a tévészékház ostroma után, combtőig begipszelve kell bejutniuk az autóba. A City-ben négy felnőtt is kényelmesen utazhat, de középre csak olyan személyt ültessünk, akivel nem vagyunk jóban és úgy gondoljuk, hogy szenvedjen csak. Csomagtartója 506 liter, szóval nem kicsi, viszont hiába keresünk rajta nyitószerkezetet, nem fogunk találni. Kulcs, távirányító, vagy a beltérben elhelyezett kallantyúval lehet felnyitni, aminek egyik hátulütője, hogy kulcsos nyitásnál szépen össze fogjuk karcolni a zár környékét.
Kényelmi és biztonsági extrák terén az Elegance kivitelnek nincs szégyenkezni valója, rendelkezik viszonylag szép hangképű, kormányról vezérelhető, USB-s hifivel, elektromos ablakokkal, könyöklővel (hátul is), klímával, tempomattal, valamint ABS, EBD és oldallégzsák óvja törékeny porhüvelyünket. A rádióhoz azért annyit hozzátennék, hogy RDS funkció nélküli, ami így, 2010-ben szinte érthetetlen.
 |
| Képgaléria! Kattintson a képre! |
Tesztünk folytatódik! Lapozzon!
|
RSS csatornánk
