Néhány évvel ezelőtt még akkor sem lettem volna hajlandó kelet felé indulni, ha fizetnek érte. Aztán amikor oda került a sor, hogy valóban fizettek érte, mégiscsak átléptem a magyar-román határt. Összesen közel fél évet töltöttem el szomszédaink ölelő karjai között, jártam Aradon, Kolozsváron, heteket töltöttem a román fővárosban, a kiscsaláddal voltam Brassóban, elgurigáztam egészen a Fekete-tenger partjáig és rá kellett jönnöm, hogy ami Romániában van, illetve onnan jön, az nem feltétlenül rossz.

Képgaléria! Kattintson a képre!

A Dacia és a Renault fúziója jó áron megkapható és vállalható autókat eredményezett. Ha csak a Logan MCV-t vesszük alapul, akkor azt találjuk, hogy 3,5 millióért kapunk egy erős, de takarékos dízel motort, hét ülést ami mögött még így is van 200 liternyi csomagtartó, valamint temérdek extrát. Ugyanennyiért ugyanilyen térkínálatú autót talán csak a leggyengébb benzinmotorral és fapados felszereltséggel tudunk megvenni, így egyértelműen a Logan a befutó. Persze még a racionalitást kedvelő autósok nagy része is szeretne olyan autót venni, ami nem csak számszakilag nyerő, hanem tetszik is neki. Szerencsére a Dacia erre is talált megoldást, a Sandero személyében. Sőt, a mai trendeknek megfelelően fokozta is a dolgot és előállt a Sandero Stepway-jel, ami kinézetében terepen is használható járműnek tűnik, de ne dőljünk be a látszatnak, mert könnyen a malaj közepén ragadhatunk. Összkerékhajtás, diffizár, de még kipörgésgátló sem fog segítségünkre sietni, így csak a lapátban, illetve a mobiltelefonban bízhatunk. A 20 mm-rel megemelt hasmagasság megközelítőleg arra jó, hogy ennyivel magasabban daráljuk le a védett növényeket, amennyiben mégiscsak letérünk a burkolt útról. A kerékjárati íven végighúzódó műanyag borítás és a szép nagy, szintén plasztik lökhárító, valamint a 16”-os könnyűfém keréktárcsa jól áll az autónak, szóval a Stepway az alap Sandero-hoz képest ki van csípve, mint a tejes zacskó. Még a legelvakultabb Dacia ellenzők sem nevezhetik csúnyának, bár ők úgyis találnak hibát másutt az autóban, de ettől függetlenül tény, hogy ez most összejött.

Beülve nem fogunk sok újdonságot találni, a román gyártó a szokásos, kissé igénytelen, ellenben nehezen pusztítható, műanyag elemekből hozta össze a műszerfalat, az ülések oldaltartása elhanyagolható, cserébe viszont kényelmesek. Súlyos hiányosság viszont, hogy a 200.000 forinttal olcsóbb kiviteltől eltérően, itt sem a kormány, sem az ülések magassága nem állítható, ami azért 2010-ben már elvárható lenne. Igaz, a tömegméretben készült sofőröknek így sem kényelmetlen, viszont ettől bármilyen irányban eltérő testmagasságnál zavaró lehet, hogy a műszerfal egy részét a kormány kitakarja. Ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni, hogy az irányításra szolgáló szerkezetet barokkos túlzás lenne közvetlennek nevezni, szervozottsága ellenére a végpontok között jó sokat kell tekergetni és az útról sem ad túl sok visszajelzést.

Képgaléria! Kattintson a képre!

 

Tesztünk folytatódik! Lapozzon!