A hazai gyártású Swift-ek 1992 óta róják az utakat és a nagy számok törvényének köszönhetően egy személyben a legkedveltebb és a leggyűlöltebb autók. Egy dolog azonban biztos, hogy akiknek volt/van, azok szinte kivétel nélkül elégedettek vele és jellemzően azok fikázzák, akik talán még nem is ültek benne, nemhogy vezették volna. Ez utóbbi kategóriába tartozó emberek inkább vesznek valami széthajtott dízel BMW-t, vagy félmillió km-ről 140.000-re visszatekert órájú Passat-ot és azzal próbálják semmibe venni a Swift-eseket. Egészen addig, míg a technika meg nem adja magát alattuk és az út szélén állva, mobiltelefonjukat a fülükre szorítva inkább elfordulnak, hogy ne lássák a kis Suzukiban csavaró embereket, akik 20.000-ért szervizelnek és azt sem tudják, hogy mikor kellett utoljára kiégett izzót cserélni az autójukban.
Jelen tesztünk alanya a gyártás vége felé gördült le a sorról, azóta megélt 8 évet és megtett 107.000 km-t. Mivel a típust mindenki ismeri, így nem vergődünk a forma ismertetésével, vannak akik hánynak tőle, vannak, akik szeretik, de tény, hogy a Sedan – főleg félprofilból – messze nem a legszebb forma, amit valaha tervezőasztalra vetettek. Ugyanakkor létjogosultsága vitathatatlan, hiszen a ferdehátúhoz képest lényegesen nagyobb csomagtartó az egy gyermekes családok számára igen kedvező lehet. Sokan sérelmezik, hogy a Suzuki a Swift-ből nem gyártott kombit, igaz amikor a gyártás elkezdődött, még a lépcsős hát volt a divat a nagy puttony helyett.
 |
| Képgaléria! Kattintson a képre! |
A Swift-ek mindig is hozták a kötelezőt, azaz olcsón megvehető, pici pénzből fenntartható, rendkívül üzembiztos jószágok, amik gond nélkül róják a kilométereket és még a három hengeres egy literesek is probléma nélkül otthagyják más gyártók 1.4-es modelljeit. Ha már a motoroknál tartunk, az imént említett leggyengébb mellett találhatunk 1.3-as 8 szelepest (68 LE), 16 szelepest (85 LE), a GTI verzió ugyanennyi köbcentiből 101 pacit hoz ki, illetve a sedan-ok esetében létezik az 1.6 literes változat is, ami 95 lóerőt nyújt, amivel a könnyű autót egészen sportosan lehet hajtani. Sok esetben pont ezek az értékek azok, amik a hétköznapokban bizonyos sofőrök szemében ellenérzést kelthetnek, ugyanis ha egy Swift náluk gyorsabban indul el, akkor megalázva érzik magukat és mindenképpen törleszteni akarnak. Mi azonban maradjunk az objektivitásnál és lássuk, milyen is ez az autó igazából.
A tesztpéldányba beülve az unalomig ismert műszerfal köszönt, sportosnak szánt szürke orákkal, amik egészen jól néznek ki és meglepő ugyan, de egy átlagos testsúlyú embernek az ülések is kényelmesek, persze a kategóriának „köszönhetően” az ülőlapok kissé rövidek. Összességében azonban elmondható, hogy hosszabb távon mégis kényelmesebbnek bizonyult a derék számára, mint például egy Peugeot 207-es. A hátsó sorra beülni szándékozó ember dolgát megnehezítheti, hogy az ajtó nem nyílik elég tágra, ez főleg gyerekülések behelyezésénél okozhat gondot. A helykínálattal nem lehet gondunk, kategóriájához mérten négy ember is normális körülmények között tud utazni. Probléma lehet, hogy a beltér olcsó műanyagai igen könnyen karcolódnak, érdemes hát odafigyelni rá. A szedán különlegessége a nagyobb csomagtartó, ami a 3-és 5 ajtósokhoz képest valóban nagyságrendekkel nagyobb, ugyanakkor a belógó kerékjárati ívek nehézkessé teszik a pakolást. Érdemes tudni, hogy ennél a kivitelnél típushiba, hogy a csomagtartó tömítésének öregedésével beázik az autó és a víz a hátsó lámpáknál gyűlik össze.
Extrák terén ez a változat mindössze egy klímát tud felmutatni, ami viszont a motorerő kárára ugyan, de képes kellemes időt varázsolni a beltérbe. Ja mégsem, van még elektromos ablak is, de csak a hátsó sorban. Ezt még az első tulaj rakatta be utólag, ami jó szolgálatot tesz, hiszen hátul általában a gyerek van. A gyerkőc miatt lett lesötétítve is az autó, de elöl a KRESZ szabályoknak megfelelően csak UV-szűrő fólia került felhelyezésre.
 |
| Képgaléria! Kattintson a képre! |
Tesztünk folytatódik! Lapozzon!
|
RSS csatornánk
