A Subarut szeretjük, mert férfias, baltával faragott autókat gyárt, melyekkel hivalkodás nélkül is el tudunk ütni a forgalomban megszokott márkáktól. Így van ez az új Legacy-val is, mely technikai kuriózumaival és kedvelhető vezetési élményével remek alternatíva azoknak, akik a hétköznapokban is kedvelik az autózás apró csodáit.

Képgaléria! Kattintson a képre!

A formája hajlamos megosztani a közönséget, hiszen egyesek szerint visszalépés a Legacy eddigi generációihoz képest, de az én ízlésemnek nagyon is megfelelő, bár kétségtelenül vannak olyan részletei, melyek furán hatnak. Ilyen például a kerékjárati ívek alatt esetlenül meghúzódó ballonos abroncsok, melyek hiába feszülnek a 16”-os alufelnin, mégis rontják az összképet. Megnyugtató azonban, hogy orvosolhatjuk a problémát 18 collos könnyűfém keréktárcsákkal, amennyiben hajlandóak vagyunk pénzt áldozni rájuk. Hátulról nézve sem az adrenalin löket az, mely a látványtól eszünkbe jut, különlegessége, hogy ugyanezek a lámpák találhatóak meg a kombin is, de ha elballagunk előre, akkor rögvest megváltozik a véleményünk. A gépháztetőn lévő beömlő hamisítatlan Subaru, a nagy, elhúzott lámpák és a tekintélyes méretű lökhárító kedves lehet a férfiszív számára. Szemtől-szemben állva erős a késztetés, hogy a volán mögé pattanva haladéktalanul kipróbáljuk a boxer dízel képességeit.

Képgaléria! Kattintson a képre!

A Legacy-ban ülni jó érzés, bár a modern idők sofőrét egy pillanatra elbizonytalaníthatja a sok ezüst felület, de szerencsére a fülke még így sem kelt parasztvakító benyomást. A műszerfal tömege mögött biztonságban érezzük magunkat, a magasra húzott övvonal és a motorháztetőn domborodó beömlő kisebbfajta bunkerhatást ébreszt bennünk, amitől pszichésen még masszívabbnak és erőteljesebbnek gondolhatjuk a járművet. A jó fogású, bőrözött kormányt örömmel markolhatjuk, innen vezérelhető a nem túl kiemelkedő, de jó hifi és a tempomat is. Az ülések kellő oldaltartást és kényelmet nyújtanak, hosszabb utazások alkalmával sem fognak végtagjaink elmacskásodni bennük.

A kezelőszervek egytől-egyig kézre állnak, működésük és működtetésük minden esetben egyértelmű, kivéve az elektromos kézifék gombját, amit hosszabb keresgélés után a kormánytól balra találhatunk meg. Külön tetszett a középkonzol formája és elosztása, középen a központi kijelző kapott helyet, felette pedig egy keskeny csíkban az aktuális, haladáshoz kapcsolódó értékekről tájékozódhatunk. És persze a japán hagyományoknak megfelelően itt van a kvarcóra is, ami csipetnyi nosztalgiát lop a 21. század uniformizált napjaiba. Nagyon tetszett az órák kialakítása és kinézete is, külön jó, hogy a pillanatnyi fogyasztást analóg kijelzőről tudhatjuk meg, ami gázadáskor és dinamikus közlekedéskor vidám kilendülésekkel próbál minket sokkolni és gazdaságosabb vezetésre késztetni.

Képgaléria! Kattintson a képre!

 

Tesztünk folytatódik! Lapozzon!