2004-ben számos érdekes dolog történt a világban. A Spirit nevű űrszonda landolt a Marson, megfigyelhettük a teljes holdfogyatkozást, hazánkban leszerelt az utolsó sorállományú katona, és a Peugeot piacra dobta használttesztünk tárgyát, a 407 SW-t, mely igazi újdonságokat a B-oszloptól hátrafelé tartogatott, hiszen ekkorra a limuzin által az eleje már ismert volt. A lépcsős hátú változat igencsak megosztotta a közönséget, főleg az orr túlméretezett látványa okozott némi meghökkenést a tömegekben, de sokan fanyalogtak a hátsó traktus miatt is. Az SW kinézete azonban szinte mindenkinél elismerő füttyentést váltott ki, hiszen régen láttunk ennyire szép és ingergazdag kombit legördülni a gyártósorról. Lássuk hát, hogy közel hat évvel a megjelenés után hogyan muzsikál ez a gyönyörű személygépjármű.
 |
| Képgaléria! Kattintson a képre! |
Hátulról is szeretjük
Szélesen kivezetett fényszórók, krómozott lécekkel ellátott, emberevésre méretezett és gonoszul vigyorgó hűtőrács, nagyszerűen megalkotott ködlámpák, ez bizony egyértelműen tekintélyt parancsoló megjelenés. Ha szívritmusunk eddig nem gyorsult volna fel, akkor biztosan megteszi, ha oldalról is megszemléljük az autót. A limuzinéval megegyező, termetes orr-rész és a B-oszloptól hátrafelé ívesen lehúzott tetővonal, valamint a 17”-os gyári alufelnik együttese láttán csípőből jön a „dinamikus, sportos” jelzők reklámkatalógus ízű szövege. Igazi újdonságot lépcsőshátú testvéréhez képest természetesen a hátsó rész hordoz. A szépen előrehúzott lámpák, a kellemesen gömbölyödő tompor, az ízlésesen krómozott Peugeot felirat a modern kombik képzeletbeli popsidobogóján egyértelműen az első helyre teszi. Na jó, holtversenyben az Alfa 156 SW-vel.
Az autó mellett állva tehát a méretei alapján joggal gondolhatnánk, hogy ebben bizony el lehet férni, és igazunk is van egészen addig, míg az első sorból szemléljük az elsuhanó fákat, bokrokat, ittas kerékpárosokat.
Get in!
A belső tér kialakításával és megalkotásával kapcsolatban szilárd meggyőződésem, hogy az igények felmérésénél és a tesztelésnél buddhista szerzetesek segítettek be a Peugeot-nak. Ilyet ugyanis másként tuti nem lehet készíteni. Az ülésbe behuppanva és az ajtót magunkra csukva valami olyasmit érzünk, mint amit Richard Dean Anderson érezhetett, mikor átkelt a csillagkapun az azonos című sorozatban, hogy pár másodperc múlva egy teljesen új világot fedezzen fel. Hirtelen magunkra maradunk a kabinban, az SW jótékonyan körülvesz, a széles és egyébként a kilátást kissé akadályozó A-oszlop védelmezően tartja elénk „karjait”, mi pedig mosolyogva, az említett buddhista vallás nyugalmát instant módon elsajátítva ücsörgünk helyünkön. Fogalmunk sincs, mit jelent a stressz, a rohanás, hogyan alakulnak ki a konfliktusok és egyesek miért verik a feleségüket. Ez, kérem szépen a fém- és vegytiszta anyaméh négykerékre applikált verziója.
 |
| Képgaléria! Kattintson a képre! |
Tesztünk folytatódik! Lapozzon!
|
RSS csatornánk
