A Ford mérnökei sikerrel jártak egy olyan technológia kifejlesztésében, amelynek segítségével biztosíthatják, hogy az autókban elhelyezett belső felületek, kapcsolók, kárpitok hőmérséklete az érintés, tapintás során megfelel az ügyfél várakozásainak.

Ez azért fontos, mert ha például egy fémszínű felület, gomb, kapcsoló megérintésekor az ügyfél meleget, és nem a fémfelülettől megszokott és elvárt hideget érzi, az disszonanicát ébreszt, ami a felhasznált anyagok, és ezáltal az autó kedvezőtlen megítéléséhez vezet.

A sejtszinten érzékelt érintési hőmérséklet a tanult ingerek alapján, tudat alatt kerül dekódolásra, ez határozza meg, hogy egy bizonyos anyag, felület megérintése milyen érzéseket kelt bennünk.

Az érintési hőmérsékletet az anyagok természetes hő-felvételi együtthatója határozza meg. Ez az érték tulajdonképpen a testhő áramlását mutatja a megérintett tárgy irányába. Ennek intenzitása tárgyról tárgyra változik, felületről felületre változik, így különböző érzéseket is kelt bennünk. A habszivacs-szerű anyagok például csupán kis testhőmérséklet kiáramlást eredményeznek, a fémek ugyanakkor annál nagyobbat.

A legtöbb anyagnak ismerjük a hő-felvételi együtthatóját, az összetett anyagoknak, változó fémtartalmú illetve anyagsűrűségű-, valamint a lakkfelületek esetében nehezebb ennek az értéknek a meghatározása.

A Ford által kifejlesztett új technológia révén elkészülhetett az a mérőműszer, ami a fenti problémára is megoldást jelent, ráadásul úgy, hogy nem szükséges a felület mindkét oldalról történő vizsgálata, így a már a gépjárműben elhelyezett anyagok utólagos vizsgálata is lehetségessé válik.

A mért adatokat összevetik az ügyfelek körében végzett felmérések során preferált értékekkel, így lehetővé válik az autók belső felületi anyagainak optimalizálása.